Egy magyar egyetemi kutatók által indított cég most erre keresi a megoldást: fókuszban a tüdőrák, de már dolgoznak a módszer más jellegű daganatok esetében is alkalmazható változatán.
“A közvéleményben az onkológiáról egy nagyon szigorú szabályrendszerekkel körülhatárolt szakma képe él – mondta dr. Erdős Attila, a Humeltis Kft. ügyvezető igazgatója. – Azonban egy alapvető probléma, hogy a legtöbb daganatos betegségnél, amikor az orvos kiválasztja a beteg számára a kemoterápiás kezelést, nem tudja, hogy az hatásos lesz-e. Ha már egy adott szer vagy annak kombinációja megvan, onnantól adott, hogy mit kell csinálni, de a szakmai protokollok nem mondják meg, hogy mikor melyik kemoterápia a megfelelő.
Az orvos annyit tud, hogy hét-nyolcféle lehetőségből az egyik jó eséllyel hatásos lesz, de nincs rá megfelelő eszközrendszer, ami lehetővé tenné a szűkítést, hogy melyik betegnél melyik szer vagy szerek kombinációja fog működni. Az orvos így nagyjából véletlenszerűen, korábbi tapasztalatok vagy egyszerű megérzés alapján fog választani. Persze azokat ki lehet zárni, amelyek lehetséges mellékhatásaik miatt az adott betegnél szóba sem jöhetnek, de sajnos nagyon kevés olyan készítmény van, amelynél meg lehet mondani, hogy pontosan ennek a betegnek pontosan ez a szer lesz jó.”
Genetikai vizsgálat: még nem az igazi
Bizonyos daganatok esetében szóba jöhető lehetőség célzott kemoterápiás készítményt adni, de ehhez költséges genetikai vizsgálatokra van szükség. Az ilyen vizsgálat során a daganatok genetikai állományát elemzik, és ebből derülhet ki, hogy valamelyik gyógyszer jó lehet-e a páciens számára, vagy azt, hogy biztosan hatástalan lesz az adott kezelés.
“Az ilyen genetikai vizsgálaton alapuló kezelési lehetőségek jelenleg azonban még mindig limitáltak, ezért a kutatók folyamatosan keresték és keresik a módszereket, hogy a személyre szabott kezelés mindennapi lehetőséggé váljon. Számos kísérlet történt, hogy az úgynevezett sejtvonalakon kapott eredményeket alkalmazzák a kezelések során – mondta dr. Erdős. – Ilyenkor egy daganatsejtből kitenyésztett sejtállományon tesztelik a készítményeket, és megnézik, hogy melyik működik, melyik nem. Ezekkel az a probléma, hogy a hagyományos sejtvonalak nem hasonlíthatóak az élő szervezetben működő szervekhez. Ez pedig azzal jár, hogy lehet, hogy egy adott készítmény működik laboratóriumi körülmények között, sőt lehet, hogy élő szervezetben, például egy kísérleti egérnél is hatásos, de a humán szervezetben hatástalannak bizonyul.”
A Pécsi Tudományegyetem Biotechnológiai Tanszék tanszékvezetője, egyben a Humeltis tudományos igazgatója, dr. Pongrácz Judit professzor azonban felismerte, a sejtvonalak fő problémája, hogy egyfajta sejtet tartalmaznak, vagyis az élő szervezetre jellemző sokszínűség és a különböző sejtek egymásra hatása nem tud megjelenni a hagyományos sejtkultúrákban. Ha azonban olyan sejtrendszert hozunk létre, amelyben a daganatos sejteken kívül azok környezetét képző sejtek is részt vesznek, és mindezt nem síkban, hanem három dimenzióban tesszük, vagyis »lombikban« létrehozunk egy olyan daganatszövetet, ami az élő majdnem tökéletes mása, akkor az jóval nagyobb mértékben lesz képes előre jelezni az egyes gyógyszerek várható hatásait.
3D-tüdő jelenti a megoldást
“Pongrácz professzor nagyon régóta foglalkozik sejttenyészetekkel, és ő egy olyan tudós, aki nem azért publikál, hogy a neve odakerüljön a tudományos kutatások mellé, hanem tényleg azt szeretné elérni, hogy hasznos fejlesztéseket adjon az emberiségnek – tette hozzá dr. Erdős Attila. – A sejtszöveteknek ezt a struktúráját, amikor a sejtek saját környezete is jelen van, háromdimenziós szövetnek nevezik, ez egy hatalmas lépés volt a korábbi sejtvonalakhoz képest, nem is sokan tudtak ilyesmit létrehozni. Egy ilyen 3D sejtszövet pedig már nagyon nagy pontossággal tudja előre jelezni, hogy milyen hatása lesz egy-egy készítménynek a humán szervezetben.”
Dr. Pongrácz Judit professzor először egy háromdimenziós tüdőmodellt hozott létre, ám erre nem úgy kell gondolni, mint az emberi testben található, körülbelül másfél kilós tüdőre, hanem egy néhány száz mikron átmérőjű szövet “gombócra”, amely az emberi tüdő légzőrétegéhez hasonlítható biokémiai értelemben, ami azt eredményezi, hogy a laborban végzett (in vitro) vizsgálatok eredményei nagy százalékban azonos reakciót mutatnak majd élő szervezetben (in vivo) is.
“Erre a fejlesztésre alapozva készült el a Pécsi Tudományegyetem támogatásával egy szabadalmi anyag, azonban az egyetemnek nem lettek volna meg a szükséges forrásai a szabadalmakra és a további fejlesztésekre, ezért dr. Pongrácz az X-Ventureshez fordult, mert volt egy olyan elképzelése, hogy a tüdőszövet alkalmas lehet a gyógyszer- és gyógyszerjelölt molekulák vizsgálatához.”
A következő lépésben újabb hatalmas eredményt sikerült elérni: mivel a kockázati befektetők szempontjából nem feltétlenül lett volna ideális egy pusztán a tüdő szöveteit reprodukálni képes módszer, felmerült a kérdés, hogy dr. Pongrácz a kutatásaira alapozva képes lenne-e egészséges tüdő helyett a daganatos beteg tüdejéből vett mintából megépíteni a háromdimenziós szövetállományt.
“Az első válasza az volt, hogy ilyenről nincs szó a szakirodalomban, még sosem próbálkoztak ilyesmivel – emlékezett vissza dr. Erdős. – De pár hónap elteltével mondta, hogy menni fog a dolog. Ez egy nagyon fontos lépés volt, mert ha a beteg szervezetéből vett mintából képesek vagyunk megépíteni a tüdőszövetet, akkor betegspecifikusan tudunk tovább vizsgálódni. Ennek egy további lépéseként már kifejezetten a daganatos tüdő háromdimenziós modelljét próbáltuk meg felépíteni, vagyis arra kerestük a választ, hogy mi lenne, ha a páciens daganatát tudnánk in vitro módon sokszorosítani, és az így nyert mintákon tesztelni a kemoterápiás készítményeket, így pedig már könnyen ki tudjuk választani azt, amelyik a legjobban hat, majd ezt a szert javasoljuk a kezelőorvos számára.”
5 nap alatt megvan a válasz
Ezután elkezdődött a pécsi laborban a munka: kidolgozták a módszert, amellyel a betegekből vett, minden sejtet tartalmazó mintából már képesek voltak összerakni a 3D-szövetet. A kérdés az volt, hogy ugyanúgy reagálnak-e a sejtek laboratóriumi körülmények között, mint az élő szervezetben.
“A valóságban ez úgy néz ki, hogy miután a daganatos betegnél megpróbálják eltávolítani a daganatot, vagy – mivel a tüdőszövet rendkívül agresszív daganattípus, amely akár akkor is képes újból kialakulni egy-két éven belül, ha az egészet eltávolították – diagnosztikai mintavétel miatt megoperálják, akkor mi is megkapjuk a szövetmintákat – magyarázta a szakember. – A mi vizsgálatunk öt napot vesz igénybe, ezután már tudunk javaslatot tenni a megfelelő kezelésre. Ehhez csupán egy gombostűfejnyi szövetcsomóra van szükségünk, amit mi már a laborban tudunk tovább sokszorosítani.
Ezután az összes szóba jöhető kemoterápiás készítménnyel megszórjuk a mintákat, és ezután meg tudjuk mondani, hogy a daganatos sejtek hány százaléka pusztult el. Ha úgy látjuk, hogy valamelyik szer működőképes, feltételezhető, hogy a betegnél is hasonló hatása lesz. Azért a tüdő daganataival kezdtük a kutatást, mert ott már megvolt a módszer a szövet felépítésére, de mostanra megtanultuk a vastagbél, az emlő és az agy szöveteit is hasonló módon felépíteni, vagyis már az ezeket érintő daganatok esetében is használható a módszerünk. Jelenleg folyik egy klinikai vizsgálat, amelynek van egy kifejezetten agytumorral is foglalkozó része.”
A Humeltis jelenleg nagyjából ott tart a fejlesztésben, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nagyjából 80 százalékos pontossággal képesek előre jelezni, hogy melyik szer lesz hatékony. A jelenlegi eredmények még nem véglegesek, és a kutatás még folyik, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nem véletlen egybeesésről van szó, ám a kutatók reményei szerint rövidesen ennél is pontosabb ajánlásokat tehetnek majd az onkológusoknak.
“A mostani arány biztató, főleg mivel ezzel jelenleg egyedül mi foglalkozunk a világon – tette hozzá dr. Erdős Attila. – Remélhetőleg hónapok kérdése, és még nagyobb biztonsággal képesek leszünk megállapítani, hogy melyik betegnél melyik kezelés a legígéretesebb. Jelenleg a vizsgálataink célja kimutatni, hogy van összefüggés az általunk ajánlott kezelések és a hatékonyság között, a következő lépés az lesz, ha a pácienseket már kifejezetten az alapján kezelik majd, amit mi javaslunk.”
Jóval bonyolultabb a helyzet az olyan betegek esetében, ahol a rák már áttétet képzett, ugyanis a metasztázisos páciensekkel az orvostudomány csaknem teljesen tehetetlen. A Humeltis fejlesztése azonban talán számukra is segítséget jelent majd, az onkológusok pedig minden lehetséges támogatásnak örülnek, amellyel pácienseik szenvedéseit enyhíthetik.
“Ha minden egyes kezelés és minden egyes szövettani altípus szövettani relevanciáját meg kellene keresnünk, sosem érnénk a folyamat végére, ugyanis minimum 5000 beteget kellene megvizsgálnunk – mondta dr. Erdős. – Viszont már az orvosok is azt mondják, sőt az egyik legnagyobb szaktekintély is azt mondta, hogy nem szükséges az ilyen szintű bizonyítás, a lényeg csak annyi, hogy a klinikai eredményekkel összehasonítható eredményeket kapjunk. A helyzetet nehezíti, hogy az orvostudomány igyekszik homogén betegcsoportokat összehasonlítani, azonban a rák esetében ez nagyon-nagyon komplex: azonos daganatfajtát, azonos terápiát, azonos szervezeteket kellene keresni, ilyenből pedig nem biztos, hogy találunk összevethetőt.
Ha ezt a szemléletet elfogadjuk – mellétéve, hogy a statisztika szerint már most is 80 százalék körül van a találati arány –, akkor tényleg egy-két hónapon belül a betegek számára is elérhető lehet ez a lehetőség. Persze ahhoz, hogy egy ilyen rendszer elkezdjen működni, hatósági engedélyek is szükségesek, ezeket már megkaptuk, a rendszerünk is alkalmas a diagnózis felállítására, egyelőre csak a saját korlátaink tartanak vissza. Azonban csak akkor szeretnénk elkezdeni a szolgáltatást, ha már meggyőződtünk róla, hogy tényleg van miről beszélni, elkerülendő azt, hogy hiú ábrándokat ébresszünk a betegekben.”
Erre azért is szükség van, mert, ahogy már említettük is, a tüdő daganatai jellemzően néhány éven belül kiújulnak. Ezt úgynevezett adjuváns terápiával próbálják lassítani vagy megakadályozni. Ha ez nem sikerül, vagyis a tumor újra kialakul, a Humeltis szakemberei képesek összevetni a kialakult daganatot a korábbival, és felmérni, hogy milyen genetikai vagy szövettani változások figyelhetőek meg a két tumor között.
Természetesen az efféle kutatások pénzbe kerülnek, így a remélhetőleg néhány hónapon belül elérhetővé váló módszerért is fizetni kell majd. Azonban, dr. Erdős hangsúlyozta, azt szeretnék, hogy a társadalombiztosítás támogassa a módszert, hiszen a technológiával lehetővé válik a nem megfelelő terápiából fakadó félrekezelés hatásainak – és az ezzel járó költségeknek – csökkentése. A módszer iránt pedig már külföldről is komoly az érdeklődés: egy osztrák és egy holland klinika már fel is vette a kapcsolatot a magyar szakemberekkel a közös munka reményében.
“Ami egészen biztató, hogy ha az orvosoknak beszélünk erről a módszerről, mindenki azt mondja, hogy azonnal szóljunk, ha megvan a kész megoldás – mondta dr. Erdős Attila. – Azt ugyanis a legtöbben közülük is elismerik, hogy most »söréttel lőnek« a céltáblára, mi pedig az ezzel járó találati pontatlanságon szeretnénk javítani.”