Depressziós lett, aztán feltalált egy tornát az egész világnak

Elek Dóra | 2016. December 23.
Debbie Rosas második gyermeke szülése után depressziós lett. Akkoriban erről nem beszélt senkinek, a mozgás hatására azonban sikerült megtalálnia önmagát. Mindig is a művészetek és az emberi test iránt érdeklődött, hamar a fitnesz világában találta magát. Egy idő után elkezdte rosszul érezni magát ebben a közegben, mert a "ha nincs fájdalom, nincs győzelem" mantrával nem tudott azonosulni. Valami újat szeretett volna, ahol az emberek szabadon táncolhatnak, miközben a teljes testüket átmozgatják. Így jött létre a Nia, ami kicsit tánc, kicsit edzés, kicsit jóga, kicsit pedig harcművészet.

Mesélj egy kicsit magadról, miért kezdtél el mozogni?

Amerika középnyugati részén születtem, egy farmon nőttem fel egy kis családban. Nagy képzelőerővel és művészeti adottságokkal rendelkezem, de mindig nagyon érdekelt az emberi test felépítése és működése. De az is érdekelt, hogy mi van belül, az emberek lelke is vonzott. A középiskola után művészetet tanultam, találkoztam George-dzsal, akivel összeházasodtunk, és 13 évig voltunk házasok, két gyermekünk született. A második szülésem után nagyon rosszul kezdtem érezni magam. Minden előzmény nélkül jött, semmit sem tudtam a szülés utáni depresszióról, de sajnos engem is elért.

Kerestem valamit, amitől jobban érezhetem magam. Elmentem egy női spa-ba, elkezdtem mozogni, mert a depresszióm egyik oka volt, hogy a szülés után maradt rajtam némi felesleg. Ahogy az lenni szokott, ettől nagyon rosszul éreztem magam. Azt vettem észre, hogy mozgás után valahogy jobban éreztem magam, az egész lényem más lett. Amikor az első alkalomról hazamentem, elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan mitől lehet ez. Csoportos órákra kezdtem járni, és ugyanezt az élményt kaptam. Aztán jött egy hang valahonnan, hogy ehhez hasonló dolgot kell készítenem az emberek számára. Teljesen megrökönyödtem és nem értettem, honnan van ez az impulzus.

Elkezdtem tanulni, utánanézni a dolgoknak, könyvtárba jártam. Emlékszem, amikor az egyik órán terpeszugrásokat csináltunk, én pedig levettem a cipőmet. Ugyanazt az élményt kaptam, mint amikor először mozogtam a szülés után. Rájöttem, hogy el is felejtettem, mit jelent számomra a mozgás. Legközelebb már egyáltalán nem vettem fel a cipőmet.

Ekkor fogalmazódott meg a nia alapötlete bennem. Tudtam, hogy nem olyasmit szeretnék csinálni, amilyen az aerobik, nem szeretnék cipőben fel és le ugrálni a továbbiakban. Akkor levettem a cipőm, és úgy próbáltam. Egy másfajta mozgásformát szerettem volna létrehozni.

Egy köztes állapotot, ami harmóniáról szól, a harcművészetek inspirálták, ritmikus, de mégis szabad. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hogyan lehet egy ilyen struktúra elemeit kidolgozni. Egy olyan táncos mozgásformát, ami jó a testnek és a léleknek is. Gyerekként elég sokat néztem jógát a tv-ben, és próbáltam utánozni őket a szobámban. Újra a jógához nyúltam, sok gyönyörű mozdulatot inspirált a jóga a nián belül. Végül 52 különböző mozdulata alakult ki, ami az egész test mozgását leírja. Amikor először leírtam, hogy mit szeretnék, azt írtam, hogy egy nem ugrálós aerobikot (non-impact aerobic) szeretnék. Elkezdtük niának hívni, mert ez egy rövid, könnyen megjegyezhető és személyes elnevezés.

A nia egy edzés vagy egy tánc?

Amikor ezeket a gyakorlatokat csinálják a nők, az egyik cél, hogy gyönyörűnek érezzék magukat, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Mindemellett persze egy igazán kemény edzés is. A testedzésről az embereknek a súlyzósás jut eszébe, a táncról meg valami kötött mozdulatsor. A nia nem ilyen. Sokan voltak, akik azt mondták, hogy nem tudnak táncolni, botlábuk van, aztán kipróbálták a niát, és jól ment nekik. Ezért szoktam mondani, hogy a nia egy mozgás-gyakorlat, nem arról szól, hogy koreográfiákat tanulunk be, ahol az ember robotnak érzi magát. A célunk mindig az, hogy az emberek a saját testüket fedezzék fel, hogy észrevegyék, hogyan működik a testük, hogyan mozognak a testrészeik.

Nagyon fontos, hogy az emberek megismerjék a testet, amiben élnek, és amit használnak. Megtanítjuk, hogy hogyan mozogjanak, akár egy testtanításnak is lehetne hívni a niát. Ez igazából a nia titka, megtanítjuk, hogy hogyan értelmezd a jeleket, melyeket a tested ad.

Ha jól értem, akkor ez a mozgásforma nem ér véget a terem elhagyása után.

A nia egy életstílus. Hiszek benne, hogy a nia kapcsán az emberek élete megváltozik. Nincs olyan, hogy valaki felszabadul a táncparketten, aztán egy fájdalmas életbe tér haza. Amikor megtanulod használni a tested, harmóniában élni vele, nem fogod tudni kikapcsolni ezeket az érzékeket. Ha hallgatsz a testedre a táncparketten, komfortosan érzed magad, akkor ez az érzés megmarad az életed más területein is. Megtanulod, hogyan érzed magad jobban, hogyan nézz ki jobban, hogyan egyél jobban, az élet elég sok területére hatással van a nia.

 

Mi az, ami nem az órához kapcsolódik, de mégis a nia hatással van rá?

A Nia kapcsán felismered, mi jó a testednek és mi rossz neki. A nia teljesen átformálja az életed. Az étkezés az egyik legfontosabb dolog, tudnod kell, hogy a testednek igazából mire van igazán szüksége. Fel kell tudni mérni, hogy mi ad energiát, és azt mikor érdemes bevinni. Én például nem tudok egyből enni reggelente, mert elálmosodom tőle, szükségem van 2-3 órára, mire ételt tudok bevinni, de ez idő volt, mire rájöttem erre, megtanultam optimalizálni az étkezésem.

Szeretek zöld turmixokat fogyasztani reggel és este. Szerintem az elsődleges tápanyag- és vitaminforrásunk az ételekben rejlik, ezért egészségesen és változatosan táplálkozom. Az pihenés pedig szintén nagyon fontos, ez a test számára a pihenést jelentő idő. Amikor alszunk, a test megjavítja azokat a dolgokat, amik elromolhatnának. Fontos, hogy ez tényleg pihentető és hasznos idő legyen. De én szeretek is aludni, úgyhogy ezzel nincs gond. Ha valaki nem tud jól aludni, az hatalmas probléma. Az idegrendszer és az izmok pihenési ideje marad így el. Ha szereted a tested, szereted az életed, akkor aludni is szeretsz.

Magyarországon hányan csinálják a niát?

Nincs pontos adatunk sajnos. Aktív tanárok körülbelül 25-en vannak. Niát akár 2-en is csinálhatnak egy teremben, de akár 100-an is lehetnek egyszerre, ezt csak a terem mérete szabja meg. De az emberek szeretik a kis csoportokat, mert nagyon személyes és sokkal szabadabbnak érzik magukat benne. A nia férfiaknak ugyanúgy nyitott, akár nőknek. Kortól és testalkattól függetlenül bárki elkezdheti a niát, ami élvezetet ad, de mindeközben kondicionál és gyógyít.

Én sem vagyok már fiatal, de a kor nem akadály, hanem lehetőség arra, hogy új dolgokat tegyél. Ameddig használom a testem, addig sokkal több energiám van. Mindig tudatosítom magamban, hogy mit érzek, mikor mozgok, élvezem a táncot, amikor itt ülök veled, a testem élvezi a pihenést. Szerintem fontos, hogy amikor este lefekszik valaki, akkor elégedett legyen az életével.

 

Exit mobile version