Dr. Ungár László onkológus-sebész-nőgyógyász volt a világon az első, aki csapatával olyan terhesség alatti méhnyakrákműtétet végzett el, amikor a daganat eltávolítása sikeres volt, és az anya egészséges újszülöttnek adott életet.
Ha a méhnyakrákot kezdeti stádiumban diagnosztizálják, akkor nagyon jók a gyógyulási esélyek, azonban később képezhet áttéteket, ekkor már sok esetben nem tudnak segíteni sem az orvosok, sem a kemoterápia. Mivel egyre több fiatal nőnél diagnosztizálják ezt a betegséget, ezért a fertilitás, azaz a termékenység megőrzése volt az egyik legnagyobb kihívás. Ez a betegség kezdeti stádiumban nem a méhtest felé terjed, ezért az orvosok gyorsan rájöttek arra, hogy a beteg túlélési esélyei nem csökkennek akkor sem, ha nem az egész méhét és a petefészkét távolítják el az érintettnek, hanem csak a beteg szöveteket. Így megmaradt az esélyük ezeknek a nőknek arra, hogy később, gyógyultan gyermeket szülhessenek.
Régebben ez a betegség az ötven körüli nőket támadta meg leginkább, mára azonban a harminc-harmincöt éves, vagy annál fiatalabb nők között is egyre gyakrabban előfordul. Feltételezések szerint az életmódból adódik: azoknál a nőknél alakul ki relatív valószínűséggel, akik nagyon fiatalon kezdenek szexuális életet élni, és gyakran váltogatják a partnereiket. A dohányzás is növeli a betegség kialakulásának lehetőségét, és sajnos a szülések számával is nő a méhnyakrák előfordulásának kockázata. Vagyis a fiatal, sokgyerekes anyukák sokkal nagyobb eséllyel kapják meg ezt a betegséget, mint mások.
“Tapasztalataim szerint fiatal, még nem vagy csak egy gyermeket szült nőknél a daganatos diagnózis miatti félelmet legalább olyan súllyal tetézi az a kérdés is: lehet-e még gyerekük? – mondja dr. Ungár László. – Nem vagyok perfekcionista, én azt mondom, hogy elég kétévente méhnyakrákszűrésre menni, de kétévente kötelező. Sajnos nálunk egy elég szűk réteg jár el ezekre, pedig évente ezer új megbetegedést diagnosztizálunk. Nem szabad megvárni, míg már maga a betegség tüneteket produkál, ezért is fontos a szűrés, ami a betegség előtti állapotot is kimutatja, és egy egyszerű, ambuláns rutinműtéttel megelőzhető a baj. Ilyenkor a méhnyak megváltozott hámszövetét egyszerűen eltávolítjuk a méhszájról, és a beteg nyugodtan hazamehet.”
A méhnyakrák tünetei csak akkor jelentkeznek, ha a betegség már kialakult. Ilyenek a kontravérzés (vagyis az együttlétet követő vérzés), a rossz szagú hüvelyi folyás és az “összevissza” vérzés, vagyis a normál cikluson kívüli vérzések.
Évtizedekkel ezelőtt általános volt az az orvosi felfogás, hogy a rákos diagnózis egyetlen feladatot ad a beteget kezelő orvoscsoportnak: a halál elkerülését. Akkor még sem a sebészetben, sem a sugárterápiában, sem a gyógyszeres kezelésekben nem voltak a maihoz fogható eszközök, eljárások és gyógyszerek, és a gyógyulási esélyek is lényegesen rosszabbak voltak. A kezeléseknél nem mérlegelték, hogy az esetleges gyógyulás után milyen életmódbeli nehézségek várnak a betegre. Mára ez megváltozott, és az időben felfedezett rosszindulatú daganatok gyógyulási esélye, illetve a rák után megélhető évek száma folyamatosan nő. Így aztán az orvosok egyre nagyobb figyelmet szentelnek a terápiák hosszú távú mellékhatásainak elkerülésének vagy csökkentésének. A termékenység megőrzése azonban csak második szempont lehet, ezt csak akkor ajánlják fel az orvosok, ha ezzel az alternatívával nem veszélyeztetik a beteg életét.
“Nyilván ezek a tények is közrejátszottak abban, hogy szerettünk volna egy olyan műtéti módszert kialakítani, amivel az éppen várandós anyuka is megműthető, és a baba is épségben megszülethet. Egyébként a méhnyakrákszűrést terhesség alatt is el lehet és el is kell végezni, nem árt a babának. Az, hogy a módszerünk megszületett és működik, igazi sikertörténet. Az elmélete sem komplikált: ha a méhnyakrák kezdeti stádiumban van, akkor csupán a hüvely felső 1-2 centijét, a méhnyakat a csontos medencéhez rögzítő szalagokat vesszük ki. Ez egy négy-hat órán át tartó műtét, nem zavarja meg magát a terhességet, és az anya a későbbiekben is vállalhat gyereket, tehát a termékenységet sem érinti” – mondta el Ungár professzor.
A méhnyakrák a nők második leggyakoribb daganatfélesége, és Ungár professzorék módszerét Kolumbiától Indonéziáig mindenütt használják. Csapata az elmúlt évek alatt több száz ilyen műtétet végzett.