Tamás fiatal vállalkozó. Úgy érezte, nem tud megfelelően kommunikálni az emberekkel, és így nem lenne belőle jó vezető. Hogy ezen javítson, részt vett egy személyiségfejlesztő előadáson, ami után el is beszélgetett az előadóval. Ám ekkor nem várt dologgal szembesült. “Valahogy szóba kerültek az alkoholfogyasztási szokásaim is, megemlítettem, hogy esténként egy-egy pohár itallal oldom a feszültséget.
Erről hosszabban is beszélgettünk, mire a coach egy ponton közölte: “Tamás, te alkoholista vagy!
Nagyon szíven ütött, hogy valaki húsz perc után így lát. Én ugyanis meg voltam győződve róla, hogy kontrollálni tudom az ivást. Hét közben legfeljebb egy-egy sört vagy cidert engedélyeztem magamnak, és ha néhány hetente elmentem bulizni, gondosan kimértem, milyen mennyiségtől érzem jól magam, és általában annyit is ittam. Filmszakadás például soha nem fordult elő nálam.” Hogy miért ivott mégis? “Megszüntette az állandó szorongásomat, és érzékenyebbé tett a világ szépségeire. Sokkal könnyebben tudtam például kapcsolódni az emberekhez, ami enélkül mindig is problémát jelentett.”
Tamás rendszeres külföldi munkái miatt sokat volt egyedül, ilyenkor a magányát is alkohollal tompította. Miután pedig hazaköltözött, új munkahelyen kezdett dolgozni, ahol nagyon jól kijött az egyik kolléganőjével – olyannyira, hogy fél év után elmentek vacsorázni. Tamás baráti találkozónak vélte a programot, munkatársa azonban randira számított, így óriási sértődéssel zárult az este. Tamást nagyon felkavarta, hogy nem tudta kezelni a helyzetet, ezért bűntudata miatt az alkoholhoz nyúlt. Egyre gyakoribb lett, hogy álomba itta magát, de az is előfordult, hogy ivott, mielőtt munkába indult, vagy épp bevitte az irodába az üveget, és ott ivott belőle.
Nagyon feszegettem a határokat, nem érdekelt volna az sem, ha kirúgnak
– emlékszik vissza. Ennek ellenére tavaly nyáron érezte először, hogy baj van, amikor elutazott üdülni, és ott is csak akkor tudta magát jól érezni, ha ivott. A coach szavai komolyan elgondolkodtatták, és úgy döntött, jelentkezik egy addiktológia bentfekvéses terápiás programjába.
Szenvedélyek viharában
Noha alkoholproblémái miatt vették fel, Tamás a terápia ideje alatt jött rá, hogy több területen is szenvedélybeteg. Korábban ilyen volt a munka: főállása mellett mindig vállalt mást is, éjszakába nyúlóan dolgozott, elhanyagolva minden mást az életében. Emellett rendszeresen szenvedett falási rohamoktól, amelyek során nem ritkán két-három tábla csokoládét is megevett annak ellenére, hogy nem kívánta, és félt az egészségügyi következményektől.
Ha este sokat evett, és bűntudata volt emiatt, időnként megkísértette a gondolat, hogy meghánytassa magát, máskor az ellenkező végletbe esett, és egy-két kiflin kívül nem evett semmit egész nap. “Hiába terveztem el, hogy hogyan fogok egészségesen táplálkozni, képtelen voltam irányítani a viselkedésemet” – meséli.
De volt itt más is. Lassan rájött, hogy az életét végigkísérő szexuális fantáziálások, vagy az akár egész hétvégén átívelő pornónézések is a függősége egy-egy formái, ami a párkapcsolataiban is megmutatkozott. “A feleségemmel, majd a válásom után a barátnőimmel is mindig ugyanúgy alakultak a dolgok.
Az elején óriási hévvel, szinte habzsolva vetettem bele magam a szexbe, majd amikor lecsendesültek az érzéseim, többé nem nyújtott igazi örömet.
Ez egyre jobban frusztrált. Emiatt néhány alkalommal még füvet és enyhe vágyfokozót is fogyasztottam… Az az igazság, hogy a párkapcsolataimban mindent én akartam irányítani, beleértve a másik érzelmeit, vagy a szeretkezések idejét és menetét is. Nagyon zavart, ha a másik mást akart. Ha például előre elterveztem, hogyan fogok hozzábújni misszionárius pózban, teljesen agyon tudta csapni a vágyamat, ha a partnerem gondolt egyet, és inkább máshogyan folytatta volna – magyarázza. – Utólag tudatosult bennem, hogy mindez a saját önbizalomhiányomról szól, és csak a férfiasságomat próbálom igazolni a másik uralásán keresztül.“
Pornó reggeltől estig
Mindemellett volt olyan, hogy a férfi reggeltől estig pornót nézett, közben sokszor maszturbált, de a végén már egyáltalán nem is élvezte. “Fáradt és éhes voltam, már inkább aludtam volna, mégis folytattam. Órák teltek el, mire találtam egy olyan képet vagy egy videót, amire végre nagy nehezen rákattantam.
Már fel sem tudtam izgulni, mégis hajtott ez a kényszeresség, hogy biztos van még jobb, még extrémebb
– idézi fel. Ez a szenvedélye kamaszkorában erotikus képekkel kezdődött. Később jött a számítógép, majd a munkája miatt mindig volt internetelérése. Saját pornógyűjteményt halmozott fel, amely főleg képekből és rövid, sokszor általa összevágott klipekből állt.
Húszéves korában ismerkedett meg feleségével, és ekkor átmenetileg alábbhagyott szenvedélye is, ám amint eltelt egy év, és alábbhagyott a kezdeti fellángolás, visszakúszott az életébe a pornó. Közben borzasztó bűntudattal küzdött, hogy partnere helyett másra gondol. Sem a feleségével, sem a későbbi barátnőivel nem beszélt erről, a gyűjtemény viszont egyre gyarapodott… jött a torrent és a HD: egyre több, egyre profibb tartalmat tudott elérni.
“Mindig jött egy ismeretlen film, ami megadta az újdonság érzetét – új kameraállás, csoportos szex, bármi” – mondja. Ám a felhalmozást bűntudat követte, és Tamás időről időre elszánta magát, és sok mindent letörölt, persze ez nem volt könnyű. “Gondosan átválogattam a fájlokat, és emlékszem, a törlés szinte fizikai fájdalmat okozott. Aztán pár hónap után mindig elölről kezdtem.“
A felépülés útján
“A terápia elején nagyon nehezen beszéltem ezekről a csoportban. Még úgy is, hogy tudtam, senki nem fog az elmondottakkal visszaélni, hiszen mindannyian hasonló cipőben járunk.” Amikor végre sikerült, az hatalmas megkönnyebbülést adott. “Korábban nagyon féltem attól, hogy nem engedhetek magamhoz közel másokat, mert megtudják a titkomat, és akkor mi lesz. Kiderült, hogy semmi nem lesz. Könnyebb lesz az életem, és kész.” Azt mondta, miután megtapasztalta az elfogadás erejét, több évtizedes félelmei múltak el.
A terápiás program még nem ért teljesen véget, amikor jöttek az ünnepek.
A szilveszteri pezsgőzésre például két alternatívával is készült: alkoholmentes pezsgővel és szódával
– utóbbit sokszor elképzelte, ahogy buborékozik a pezsgőspohárban – ezzel a pozitív képpel igyekezett megteremteni a meghittség érzését. Szándékosan kevés szaloncukrot vett, kihagyta a bejglit. Ami a szexfüggőséget illeti, végre beszélni mert róla az exbarátnőjének, aki sokat segített a feldolgozásban. Az egyedüllétet még mindig nehezen viseli, önkielégíteni pedig most is szokott. “Az viszont nagyon jó, hogy a fantáziálásokat sikerült visszaszorítani egy kezelhető szintre.”
Tamás felépülése most is tart: elsősorban az anonim csoportok 12 lépésére koncentrál, és gondosan ügyel arra, hogy jól megszabott keretek között élje mindennapjait, legyen például egy napirendje. Már nemcsak bújja a pszichológiai és önfejlesztő könyveket, hanem aktívan tesz is azért, hogy új célokat találjon és megvalósítsa azokat: hosszú távon azt sem tartja kizártnak, hogy tapasztalataival segítsen másokon – például coachként.