A csak “testgyakorló tablettaként” ismert szerrel legutóbb a San Diego-i Salk Intézetben kísérleteztek egereken. A kutatók arra keresték a választ, hogy a mozgás, a sport miként hat molekuláris szinten a szervezetünkre, és ezt a hatást vajon el lehet-e érni mesterséges módon, ez esetben egy szintetikusan előállított gyógyszer segítségével is.
A Ronald Evans vezetésével működő kutatócsoport a GW501516 jelzésű szerhez fordult, amelyről már köztudomású volt, hogy segítségével gyorsabban ég a zsír a szervezetben és az állóképességet is fokozza. Ezt az anyagot például néhány évvel ezelőtt a sportolók még doppingszerként használták.
Az egereken végzett kísérletek során kiderült, hogy a GW501516 közel ezer gén aktivitását változtatta meg. A többségük olyan gén volt, amelyek a kimerültségért és a zsír elégetéséért felelősek, míg más gének aktivitását, főként azokét, amelyek a cukor elégetéséért felelősek, visszafogta a szer, így lassabban fogyott el az állat energiája, az állóképességét tehát fokozta.
Ennek következtében azok az egerek, amelyeket rendszeresen kezeltek a gyógyszerrel, tovább bírták a strapát a mókuskerékben, mint azok, amelyek nem kaptak a szerből. A tesztelt állatok ráadásul kevesebb felesleget szedtek magukra ez idő alatt, és a vércukorszintjük sem ingadozott annyira.
A gyógyszer az izomépítő fehérjéken keresztül fejti ki a hatását, és a kutatók szerint bár a sportolók nem használhatják a GW501516-ot teljesítményfokozásra, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy arra is jótékony hatással van az anyag, aki egyáltalán nem mozog. Itt a tudósok nem elsősorban a lusta emberekre gondolnak, hanem szerintük az olyan túlsúlyos és/vagy mozgáskorlátozott emberek számára lehetne megoldás a “testgyakorló tabletta”, akik képtelenek sportolni.
Ezt lenne érdemes mérlegelni a jövőben, ami egyúttal még rengeteg kutatást is jelent, ugyanis azt nem tudni, hogy hosszú távon, mondjuk egy diabéteszes betegnél, aki 40-50 évig is szedhetné a szert, miként hatna az anyag, milyen káros mellékhatásai lennének.