Az orthorexiás a környezete számára jelent igazán szenvedést

Dr. Varga Márta klinikai szakpszichológus, akinek egyik szakterülete az orthorexia, segít hitelesen tisztázni a felmerülő kérdéseket.

Mi is az orthorexia?

Bratman 1997-es definíciója szerint egészségesétel-függőséget jelent. Az orthorexia – más evészavarokkal szemben – nem az étel mennyiségről szól, hanem annak minőségéről. Bratman háziorvosként olyan betegein vélte először felfedezni a tüneteket, akik valamilyen egészségi probléma miatt diétázni kezdtek. A szigorú diétához kötött betegségek, mint például a cukorbetegség is, egy eleve kontrollvesztett állapotot idéznek elő, sok esetben egyféle megszállottság alakul ki az evésre vonatkozóan, amely könnyen fordul át orthorexiás tünetekbe. Az érintett személyek pedig nem sajnálják az időt, a pénzt és az energiát arra, hogy az általuk egészségesnek vélt diétás elvek szerint táplálkozzanak.

Mi szerint táplálkoznak az orthorexiások?

Ez nem egy konkrét diétás étrendet jelent, hanem valamiféle egészségesnek vélt diétás elvekhez való ragaszkodást. Ezeket az irányelveket az érintett különböző forrásokból szerzi, van valamilyen szabályrendszer a fejében, amit követ az egészséges életmód jegyében. Bioélelmiszerekhez és a tiszta, tartósítószerektől és adalékanyagoktól mentes ételekhez való túlzott ragaszkodásról van szó. Sokszor azért lesz káros az egészségre, mert a megrögzötten követett diétás elvek nem a megfelelőek.

“Akármerre nézek-olvasok-beszélgetek fogyás témában, mindenkitől szabályokról hallok. Ezt szabad, ezt nem szabad, ne egyél szénhidrátot, ne egyél zsírt, egyél sok gyümölcsöt, buta vagy, a gyümölcs hizlal. Ennyi kalóriát egyél, ennyit égess el, clean eatinget/paleót kell csinálni, illetve mindegy, mit eszel, csak a kalórialimiten belül maradj” – írja Cafeblogjában Boci, aki régebben falási rohamokkal küzdött.

De egészségesen táplálkozik az illető, tisztán étkezik. Mikortól lesz veszélyes ez az állapot?

Pont ezért nehéz megállapítani ezt a pontot, mert enni nyilván muszáj, az egészségtudatos táplálkozás pedig igenis kívánatos. Akkor lesz kóros, ha már fizikai problémát, hiányállapotot eredményez az egyoldalú étkezés. Pszichés szempontból pedig azt lehet mondani, hogy ha megszállottság alakul ki az érintettben, és a mindennapi életét ez kezdi meghatározni, ez adja a személy önbecsülését, minden tevékenységét ennek kezdi alárendelni, az sokszor nem is önmagának, hanem a környezete számára jelent igazán szenvedést. Az orthorexiás személy felsőbbrendűséget érez azokkal szemben, akik nem az adott elveket követik, emiatt sokszor izolálódik, és mivel leginkább otthon, egyedül készíti el az ételeit, kimarad a közösségi étkezésekből.

Az étel nem büntetés vagy jutalom!

Vagyis hasonló az anorexiáshoz és a bulimiáshoz?

Az orthorexia egy tünetegyüttes, hivatalosan nem szerepel a diagnosztikai kategóriák között, viszont egyre többen szenvednek ezektől a tünetektől. Nincs olyan, hogy valaki úgy érkezik hozzám, hogy “Orthorexiás vagyok, kérem, segítsen!” Sok esetben valami más típusú evészavar dominál, vagy szorongásos, depresszív tünetekkel érkeznek, esetleg kapcsolati nehézségeket szeretnének megoldani, és akkor derül ki, hogy orthorexiás tünetek is jelen vannak. Nagyon sok evészavarosnál lehet látni tünetváltásként ezt a jelenséget: anorexiásoknál a túlélést jelentheti, bulimiásoknál pedig gyakori, hogy a falásrohammentes időszakban jelenik meg, amikor nem kompenzálják az evést, nem hánytatják magukat. Sokszor önértékelési probléma, szorongásos zavarok és félelmek húzódnak az otrhorexia hátterében.

Gena olyan családban nőtt fel, ahol az ételeket szerették és élvezték, és ő is jó étvággyal megáldott kislány volt. 8-10 éves korában azonban felszedett egy kicsit (ma már azt mondja, alig volt érezhető, de akkor és ott hatalmas törésnek élte meg). 12 éves korában kezdett diétázni, mire gimnazista lett, az étellel való kapcsolata borzalmassá vált, szinte semmit sem evett. Az évek során egyre csak rosszabbul lett: a menstruációja abbamaradt, állandóan fáradt volt és fázott. Az anorexiás lány végül belátta, hogy rendeznie kell az étellel való viszonyát. A teljes felépülés előtt azonban még belecsúszott az orthorexiába. Történetét ebben a blogban meséli el.

Mitől fél egy orthorexiás?

A hipochondriával ellentétben az orthorexiás esetében nem az az egyetlen félelem, hogy meg fog betegedni. Az egészséges táplálkozás megszállottjává válik. Sokszor látjuk, hogy valamilyen szomatikus probléma, betegség miatt kezd el diétát tartani az érintett, és ez sok esetben nem racionális tényezőkön alapul, fóbiás félelem alakul ki bizonyos egészségtelennek tartott ételekkel kapcsolatban. Szorongást, frusztrációt vált ki, ha nem tudja tartani a saját maga által eltervezett menetrendet. Az orthorexiás nem ételmérgezéstől fél, hanem egy megszállott, kényszeres gondolatvilágban él, az általa egészségesnek tartott ételek rabságában.

“A clean eating (vagyis tiszta táplálkozás) alapjaiban tök egészséges: minden mehet gyakorlatilag, ami természetes (bár ez nem minden clean eatinget követő szerint van így, többen a természetben előforduló kajákat is tovább szelektálják, hogy mi clean, és mi nem). Étkezési zavar szempontjából ez nem annyira oké, mert van egy listányi étel, amit szabad, és van egy, amit nem. Jön a falási roham, az ember meg persze hogy a tiltólistáról választ, aztán jön a bűntudat megint, hogy »ezt az egy egyszerű szabályt se vagyok képes betartani«” – írja Boci.

Amelyben a szabályokat ő maga alkotja?

Különböző forrásokból származnak ezek a diétás elvek, és nem feltétlenül az egészséges táplálkozásról szólnak. Bizonyos rituálék is társulnak hozzá, például az, hogy a biológiailag tiszta étel ne keveredjen a nem tisztával, ennek érdekében különböző vágódeszkák és kések kerülnek használatba. A szabályok be nem tartása fokozott szorongással, bűntudattal jár, meghatározza a mindennapi tevékenységeket.

Milyen gyakori az orthorexia Magyarországon?

Más evészavarokkal szemben nemcsak a nőket érintő problémáról van szó. Az egészséges táplálékok, ételek elég drágák, így bizonyos körökben sokkal inkább gyakori. Egyes kutatások szerint a mai 30 körüli korosztály sokkal tudatosabban él, tudatosabban táplálkozik, több energiát és pénzt fordít az egészséges táplálkozásra, így könnyen válnak érintetté is. Bratman leírásában vallási fanatizmushoz hasonló attitűdöt jelenít meg. Azok a személyek érintettebbek, akik hajlamosak arra, hogy kényszeresen ragaszkodjanak szabályrendszerekhez, vagy az életük során megéltek/megélnek kontrollvesztett állapotot. A személy sokszor az élete többi területén hiányzó kontrollt igyekszik így kompenzálni. Eleinte maga a személy uralja a saját táplálkozását, egy idő után azonban a túlzásba vitt egészséges táplálkozás eluralja a személy életét, szorongással és bűntudattal társulva.

Fotó: Thomas Gamstaetter on Unsplash

“A clean eatingnek van egy nagyon nagy előnye: tényleg jobb érzés (mármint fizikailag, de ezáltal lelkileg is) a természetes dolgokat megenni. Egy grillcsirkemell nem fogja megülni a gyomrod, a hajában sült krumplitól nem fognak zsírfelhők úszni az agyadban, és a desszertnek elfogyasztott natúr görög joghurt gyümölccsel pedig nem fog bágyadtságot okozni. Viszont egy szelet csokitól vagy egy szelet puha fehér kenyértől megint csak nem fog összeomlani a világ, tehát felesleges a tiltás szerintem” – fejti ki Boci, a fiatal magyar lány a blogjában.

Akkor arról sincsenek adatok, hogy milyen csoportokat érinthet fokozottabban?

Krónikus vagy szigorú diétát igénylő betegségek esetén az egészséges táplálkozásra való fokozott figyelem miatt alakul ki. Kismamáknál szintén az egészséges táplálkozás és a megváltozott életmód miatt megjelenhet az egészséges ételekhez kapcsolódó megszállottság, amely kihat a családban lévő gyermekek táplálkozására is. Ezenkívül az egészségügyi dolgozók, dietetikusok és a sportolók is gyakrabban érintettek, hiszen az evés életük központibb része, több figyelem helyeződik rá, így könnyebben alakul ki evéssel kapcsolatos túlkapás is. A diagnosztizálás nagyon nehéz, mert nem áll rendelkezésre megbízható mérőeszköz. Annyira sok tisztázatlan kérdés van a probléma kapcsán, hogy nehéz egy szűrőeszközt létrehozni, amely pontosan mérhetővé teszi. A nemzetközi kutatásokban is alig van megbízható adat ezzel kapcsolatban. Azt el lehet mondani, hogy egyre nagyobb tömeget érint, hogy fokozottan elkezdenek figyelni az étkezésükre, de nehéz megmondani, hogy hány százalékuk esetében válik ez valóban túlzott megszállottsággá.

Idővel Gena egyre mélyebben belelátott az egyre szűkült szemléletű nyers étkezésbe. Az egyre többféle táplálkozási elmélet, a bizonyos alapanyagok rágalmazása, a rosszul kombináltnak kikáltott párosítások végül újra beszippantották a még gyógyuló félben lévő lányt. Újra és még tovább kezdte szűkíteni a saját szabályrendszerét, de a cél most nem a fogyás volt, hanem az egészség. A végére sikerült meggyőznie magát arról, hogy az avokádó is ellenség, mert “mérgező és egészségtelen”.

Mik lehetnek az intő jelek?

Az orthorexiás személyek nagyon szívesen hirdetik és hangoztatják a nézeteiket, viselkedésük megváltozik, gondolkodásuk beszűkül, idejük nagy részét az étkezés megtervezésével, beszerzésével és elkészítésével töltik, az elfogyasztandó ételt otthon, egyedül készítik el, így egyre inkább elszigetelődnek, a közös étkezések megszűnnek, ami rombolóan hat a kapcsolataikra. A környezet reakciói miatt konfliktusok alakulhatnak ki, a problémabelátás hiányzik, sokszor lenézés jelenik meg a diétát nem követők irányában.

“Rájöttem, hogy a korábbi diétáimnál én is ilyen kategorikus voltam: ez jó, ez rossz, ezt tilos, ezt bármilyen mennyiségben lehet, csak a kalória számít, az is számít, hogy mikor eszünk, együnk 5-ször, együnk 2-szer stb. Most, amikor az elsődleges cél az, hogy jó barátommá váljon a kaja (illetve, hogy én magam jó baráttá váljak magam számára)” – írja Boci.

Mit lehet tenni, ha arra gyanakszik valaki, hogy van a környezetében ilyen ember?

Kevesebbszer az érintett, sokkal inkább a környezet keresi fel a szakembert, amikor aggódni kezdenek a családtagjukért, barátjukért. Ez nehéz helyzet, mert maga az érintett nem látja be, hogy gond lenne. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy jöjjenek el együtt, hozzák el az érintettet, hogy át tudjuk beszélni együtt a problémát. Pszichoterápia segíthet. Általában nem önálló problémaként van jelen, sokszor a háttérben van egy olyan személyiségszerkezet, ami jó alapot jelent a tünetek kialakulása szempontjából. Éppen ezért nem tünetileg, hanem a háttér felderítésének, megértésének segítségével kezeljük a zavart. A családterápia is segíthet, de mindenképpen fontos, hogy megértsük, miről szól a tünet, és azt kezelni tudjuk.

Gena a bolgjában azt írja: “Az anorexia megrémít és elszomorít, de sok szempontból – legalábbis a saját tapasztalataim szerint – az orthorexiát sokkal ijesztőbbnek látom, hiszen sokkal megtévesztőbb. Míg az anorexia során soha nem csaptam be önmagam, tudtam, hogy a vágyam nem más, mint minél vékonyabbá válni. Az orthorexia azonban azt az eredetileg pozitív impulzusomat használta fel, hogy egészségesen szeretnék étkezni. Még ennyi idő után is sokszor manipulálja a józan ítélőképességemet és tudatosságomat.”