Van erotikus lap a piacon, miért érezted szükségét egy újnak?
Csak férfiaknak szóló erotikus magazinok vannak. Sokáig vártam, hogy legyen egy olyan magazin, ami okosan, igényesen boncolgatja a női intimitást, de nem született meg. Még mindig a férfiak vágya szerint foglalkozunk a témával, ezt próbáljuk meg kiszolgálni, megérteni és – ami a legrosszabb – ennek próbálunk megfelelni, miközben a nő valódi intimitása elvész.
Eddig vajon miért nem volt ilyen magazin?
Még mindig hatalmas prüdéria uralkodik, ezt nem könnyű áttörni ma sem. Másrészt a nagy kiadóvállalatok élén általában férfiak állnak, egy női intim magazinhoz azonban nő kell! Nekünk kell kitalálnunk annak nyelvezetét, hogy hogyan nem riasztó kommunikálni a szexualitásról.
Hogyan?
Kell egy olyan biztonságos közeg, ahol nem szégyen beszélni róla. Ezt nem lehet kivinni előadótermekbe, a közmédiába, egy intim magazin azonban jó csatorna lehet ahhoz, hogy az emberek elkezdjenek időt szánni a témára, és megtalálják azokat a programokat, segítőket, szakembereket, akik elvezetik őket a felszabadult szexualitásig.
Égető szükség van erre! Elég a szűk környezetemet megnéznem, és látom, többségüknél a szexualitás kritikus, a gyerekvállalás után pedig a maradék lelkesedés is kifullad, egyszerűen letesznek róla, és egyáltalán nem kommunikálnak erről. Bezárnak, leblokkolnak, és máshol keresik a kielégülést, materiális dolgoktól, vagy épp az ételtől várják a jó energiákat.
Ha jobban belegondolsz, a világnak nem érdeke, hogy az ember magával foglalkozzon, hogy hétvégén shopping helyett otthon maradjon a gyerekkel összebújva beszélgetni vagy a párjával három órát szeretkezni. Pedig be kellene látnunk, hogy egy sokadik új cipőnél sokkal inkább feltölt egy hosszú beszélgetés, egy odaadó masszázs vagy egy erotikus mozi.
Szabó Virág, a NEM (Női Erotikus Magazin) főszerkesztője
Három órás szerelmeskedés?
Igen! Mondja azt nekem egy nő, hogy nem örülne egy olyan háromórás együttlétnek, ahol minden róla szól, ahol azt csinálja a párja, amit ő kér; ahol megtapasztalhatja, milyen az, ha zokogásig vagy éppen kacagásig viszi a szex! Ehhez azonban az kell, hogy a nő elfogadja és megértse, kell a tízperces menet is néha, a neccruha és a tűsarok, de mellette teret kell kapnia az ő igazi vágyainak is, legyen az például egy hosszú, kényeztető masszázs.
Ha rajtam múlna, a tantrát például mindenkinek kötelezővé tenném. Nem a túlmisztifikált, hatórás verziót, hiszen ez az átlagember számára nehezen megvalósítható. Egy önismereti tantrakör egészen más: mindenki ruhában van, senki nem tehet olyat, amit a másik nem enged, és amikor megérzed a saját és a másik férfi vagy nő energiáját, az leírhatatlan tapasztalat. De az intimitástréningnek is létezik rengeteg olyan módja, ami beépíthető a mindennapokba, amivel élhetőbb intimitást tanulhatunk. Csak el kellene kezdeni valahol.
Nem tudom nem észrevenni, ha rád nézek, egy olyan nőt látok magam előtt, aki jól érzi magát a bőrében.
Igen. Jól vagyok! De nem volt ez mindig így. Húsz évig benne voltam egy házasságban, a szerelmi életem lehetőségeit negyvenéves koromig alig használtam ki – a hiányérzet azonban végig ott volt. Mindig is kerestem, hogyan lehetne jobb, mi az oka annak, hogy nem teljesedhetek ki. Aztán mélyre kerültem, elváltam, új életet kezdtem, aminek részeként elkezdtem egyre mélyebbre ásni, megismertem magam, az erőmet, a képességeimet – és megtapasztaltam a százhúsz százalékot. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a tudás nemcsak bennem, de minden nőben ott van.
Ha egy nő rendbe teszi az intim életét, minden más is a helyére kerülhet. Azért kaptuk a szexualitást, hogy erőt merítsünk belőle. Aki jó szexszel él, kicsattan az egészségtől. Akinek az életéből hiányzik, az letargikus. Én eszerint próbálok élni, és azóta, hogy figyelek az intimitásomra, jobb társ, jobb szerető és jobb anya vagyok, ezzel pedig nemcsak én nyertem, de a családom és a párom is. Hiszem, ha az intim életünket, a párkapcsolatunkat rendbe tesszük, akkor az élet nehézségei könnyebben megoldhatóak.
Hol térünk le a jó szexhez vezető útról?
Szerintem fel sem kanyarodunk rá! Egészen a gyerekkorig kell visszamenni. A felnőttek gyakran nem is tudják, de nyolc-kilencévesen sok gyerek ma már pornót néz. Még nem tudja, mi az, de érdekesnek tartja. Ezek az erős képek szinte fizikai élményként íródnak be a testi emlékezetbe, és azt hiszi, a pornó maga a szexuális valóság. Kétgyermekes anyukaként ez a téma különösen érzékenyen érint, nem akarom, hogy a gyermekeim így nőjenek fel. Bűn elvenni tőlük a szerelem intim, töltekező varázsát.
Hiába a szexuális forradalom, hiába telnek az évtizedek, a tabuk alig mozdulnak. Ugyanúgy nincs szexuális felvilágosítás, ugyanúgy gúzsba köt a vallás, ugyanúgy nem kapunk szexuális tudást a szüleinktől, anyáinktól. Rengeteg mindent nem tudunk a szexről, a szexuális anatómiáról: amikor egy 50 éves nő nem tudja, hol a csiklója, a tinédzser pedig azt hiszi, az anális szex a normális, az elkeserítő. Muszáj ezen változtatni! A pszichológiai szakrendeléseken egyre több olyan huszonéves lány ül, akik súlyos szexuális traumákon vannak túl, mert belementek olyan aktusokba, amikre egyáltalán nem voltak felkészülve, sőt nem is vágytak rá. Mindez pont abban a korban történik velük, amikor a legszebb intim élményeiket kellene begyűjteniük. Ez pedig tudjuk, hova vezet.
Milyen a fogadtatása az erotikus lapnak?
Vegyes. Vannak, akiknél azonnal tiltólistára kerül, pornográfnak tartják, félnek tőle, látatlanul is falat húznak. De a többség, főként, aki végigolvassa, nagyon értékeli az újszerűségét és a rengeteg tudást, amit kap erről a témáról. A nyitottság nem korfüggő, szeretnénk a fiatalokat is megszólítani, de külön örülök, hogy hetvenéves rajongóink is vannak…
És a férfiak? Ők hogyan fogadják?
Van, akik nem örülnek neki, azt gondolják, ha partnerük „ilyesmit” olvas, akkor ők biztosan nem elég jók. Nem erről van szó. Meg kell értenünk, hogy sok tanulni valója van ezen a téren mindkét nemnek. Szerencsére vannak kimondottak hálás és támogató férfi olvasóink is, ők tudják, hogy a nő vágya ugyanolyan fontos, mint az övék, hiszen e nélkül senkinek sem lehet teljes értékű a szerelmi élete.