Az első randimra 15 éves koromban anyám alapozójával próbáltam tökéletes arcbőrt varázsolni, de inkább bohóc lettem, mint tökéletes. Aztán még harcoltam magammal jó pár évig, hogy ne legyen pattanásom, minden kencét kipróbáltam, amit lehetett, de már dolgozó nő voltam, mire úgy éreztem, most már végre nem utálom annyira a bőröm. Nem tudom, ha a kilencvenes években lettek volna ilyen pozitív testkép/szeresd magad! kampányok, megspóroltak volna-e nekem pár évet az önutálatból.
Talán ezért is tetszik Peter Devito New York-i fotós kampánya, amiben hibás arcbőrű embereket mutat be retusálás nélkül. Olyanokat, akik vállalják a foltjaikat, hegeiket, és megmutatják, hogy a tökéletlenség nem szégyellnivaló, hanem emberi.
„A tökéletesség nem létezik” – írta édesanyja arcára a fotós ezen a lenti képen. Az anyukája májfoltjait örökítette meg, hogy megmutassa, nem csak a tökéletes a szép.
„Szeresd magad!” – szól a következő üzenet a fotós unokahúgának arcáról. Neki rosszul gyógyultak be az aknéi, ezek hagytak ilyen nyomot a bőrén.