- Nemrég zárult le Békés megyében az Év embere-szavazás, ahol a szavazók Dr. Alzubi Ali sebész-onkológusnak adták ezt a hatalmas elismerést.
Én bevallom ritkán írok olyanról, akit nem ismerek, éppen ezért, amikor ezt elkezdtem írni, azonnal Hajni barátnőmhöz fordultam, hiszen egy kórházban dolgoznak, tudom, hogy ismeri is, biztos, hogy tud róla mondani pár szót. Persze, hogy tudott: „Nem egy osztályon dolgozunk, de amikor ügyeletben feljön vizitelni, soha nem felejti el megkérdezni tőlünk, nővérektől, hogy tud-e segíteni, és hogy érezzük magunkat! Azt vallja, ha mi nővérek nem lennénk, ő sem lenne! Imádjuk hogy mindig mosolyog, pontos, precíz, és figyelmesen meghallgat.” Nagyon ritkán hallok nővért ilyen lelkesedéssel beszélni orvosról. Jó tudni, hogy még van ilyen. Szóval nemcsak a Facebookból, Hajni szavaiból is azonnal kiderült, hogy a kollégái és a betegei is nagyon szeretik.
Sok kisgyerekhez hasonlóan már korán orvosnak készült, amiben nagy szerepe volt annak, hogy hazájában, Szíriában az orvosokat különösen nagy tisztelet övezi. Nagyon fiatal, szinte még gyerek volt, amikor családja támogatásával Szíriából egy ösztöndíjprogramnak köszönhetően Magyarországra került. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen általános orvosi diplomát szerzett, a Semmelweis Egyetemen 2009-ben sebész szakvizsgát, majd az Országos Onkológiai Intézetben 2012-ben klinikai onkológus szakvizsgát tett. „Fiatal korban idegen országba kerülni, egy idegen nyelvet megtanulni nagy kihívás, de én szeretem a próbatételeket. Az, hogy engem választottak az év emberének, kellemes meglepetésként ért. Ezért itt is nagyon szépen szeretném megköszönni mindenkinek a bizalmát, aki szavazott rám. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy az emberek a munkámat megbecsülik, és elismerik.”
A sebészet önmagában sem egy egyszerű terület, különösen nem az onkológia. Állandóan látom a saját orvosomon is, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a munkájuk során. Alzubi doktor mégis úgy beszél róla, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ezt a kettőt együtt csinálja. Hatalmas elszántság kell hozzá, hogy működhessen. „Amikor eldöntöttem hogy a sebészet mellett az onkológia szakvizsgát is elvégzem, az motivált, hogy a betegeim sorsát végigkövethessem.”
Őszinte leszek, én minden orvost és nővért csodálok, aki súlyos betegekkel foglalkozik. Nehéz lehet mindennap szembesülni a rákkal és a halandóságunkkal. Azt hiszem, ehhez különösen erősnek kell lenni, hogy ne nyomja rá a bélyegét a munkájára és a magánéletére. „Bevallom sokszor nagyon nehéz ezt lelkileg feldolgozni… de ha hiszek abban, hogy jól végzem a munkámat, akkor nyugodt lelkiismerettel zárhatom le a napjaimat. El kell tudnom fogadni, hogy nem lehet mindenkit meggyógyítani. Nehéz, de ezt a szakmát csak így lehet csinálni.”
Dr. Alzubi Ali sebész (Fotó: OrosCafé.hu/Melega Krisztián)
Több mint tíz éve dolgozik az orosházi kórházban, két éve nevezték ki a sebészeti osztály vezető főorvosává. Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy amikor kinevezték, az volt az elsődleges célja, hogy az osztály megmaradjon, és jobb legyen, mint előtte. Milyen egy jó osztályvezető? – kérdeztem tőle. „Olyan, mint én! De a viccet félretéve: szerintem egy jó vezető kollegiális, empatikus, és következetes.”
Nem ő az egyetlen orvos a családban, felesége a véradóállomás osztályvezető főorvosa. Nehéz lehet így különválasztani a munkát és a családi életet. Korán reggel kezd a kórházban rendeléssel, majd egész nap a műtőben gyógyít, ma ahogy hallottam, onkológia nap is volt. Ennyi munka után biztos, hogy szüksége van pihenésre, kikapcsolódásra. „Igen, nem viszünk haza munkát, ez szigorúan így működik. Nehéz volt, de ennyi év távlatában mondhatom, hogy sikerült az egyensúlyt megtalálnunk. A kikapcsolódás ugyanolyan, mint másoknál, hiszen az orvos is ember.”
Nagy a családjuk, négy gyermekük van. Bár még kicsik, szeretnék, ha ők is az orvosi pálya felé indulnának majd el. „Még korai erről beszélni, de természetesen próbáljuk megismertetni, megszerettetni velük ezt a szép hivatást.”