Férj nélkül, két gyerekkel ugye milyen stresszes az élet? (x)

A nagy elhatározás

Három hónap nem a világ, ennyit fél lábon is kibírunk egyedül a gyerekekkel! – nyugtatgattam a férjemet, miközben kikísértem a reptérre az amerikai géphez. Pár nappal később már nem voltam ennyire magabiztos: lehet, hogy mégis túl nagy fába vágtam a fejszémet?

Semmi sincs ingyen

Abban mindketten egyetértettünk, hogy a férjemnek felkínált előléptetést, amely nagyobb felelősséggel, ugyanakkor magasabb fizetéssel jár, vétek lenne visszautasítani. Még akkor is, ha a mesés kinevezéshez egy három hónapos továbbképzés tartozik az anyacég amerikai központjában. Ennyi ideig egymagam is elkormányozom a családot, vélekedtem, és rábólintottam a kiküldetésre. Fejben már azt tervezgettem, hogy végre talán tudunk venni egy családi autót. Persze hamar kiderült, hogy semmi nincs ingyen, mindenért meg kell fizetni valahogyan.

Hajszás napok

Nem igazán gondoltam bele, milyen lesz, amikor minden feladat, tenni- és elintéznivaló egyetlen szülőre, vagyis rám hárul a családban. Az oviban már reggel hétkor az elsők voltunk, hogy a másik se késsen a suliból, és persze én is pontosan beérjek az irodába. Délután ugyanezt a kört kellett megfutnom, csak éppen visszafelé. Felszedni a srácokat, velük együtt végigkínlódni a napi bevásárlást, otthon vacsorát készíteni, fürdetés, fektetés, esti mese… A mosógép leginkább éjszaka ment, a ruhát hajnalban teregettem ki, utána már keltettem is a gyerekeket és minden kezdődött elölről. Te jó ég, ilyen lenne az egyedülálló anyák élete? – rettentem meg. De ők legalább a hétvégén lazíthatnak, amikor az elvált apuci elviszi a srácokat láthatásra! – keseregtem magamban, hiszen nekem a hétvégém se a pihenésről szólt. A szombat délelőtt nálunk mindig a kirándulás, vagy legalábbis a séta napja volt, és ezen most sem akartam változtatni, elvégre mégsem tarthatom a gyerekeimet folyton a négy fal között! Csak korábban mindig az apjuk vitte el őket, én meg odahaza kényelmesen megfőztem az ebédet. Újabban viszont kelhettem hajnalban, hogy mire elindulunk, mindent előkészítsek, és amikor farkaséhesen hazaérünk, már csak melegítenem kelljen az ételt. 

Idegesség, alvászavar

Az internetes csevegőprogramoknak hála, a gyerekek hetente egyszer-kétszer azért látták az apjukat, így viszonylag jól viselték a hiányát. Én annál kevésbé! Alig egy hét után gyakorlatilag a padlón voltam. Annyi mindent kellett hirtelen egyedül csinálnom, hogy emiatt napközben folyton idegeskedtem, a gyomrom is remegett belé. Este meg csak kavarogtak a fejemben a gondolatok, a másnapi tennivalók. A sok stressztől nem voltam képes rendesen aludni. Egyre kevésbé tudtam kipihenni magamat, amitől törvényszerűen napról napra fáradtabb és kimerültebb voltam.

Segít a természet patikája

Vegyél be nyugtatót! – javasolta az egyik kollégám, akinek elpanaszoltam, mennyire feszült vagyok mindig. Még csak az kéne! – hárítottam az ötletet. Hogy még jobban ki legyek ütve, letompuljon az agyam és ne legyek képes koncentrálni? De a kollégám nem hagyta annyiban: „A Sedacur forte nem befolyásolja a koncentrálási képességet. Három nyugtató hatású gyógynövény, valeriána, komló és citromfű hatóanyagait tartalmazza. A citromfű különösen jót tenne az állandó „gyomorideged” ellen! – nézett végig rajtam. – Ez egy olyan növényi gyógyszer, amit nappalra bevehetsz nyugtatóként, este pedig az elalvásban és abban segít, hogy békésen végig tudd aludni az éjszakát” – magyarázta.

Helyreállt a rend

Megfogadtam a tanácsot, és beszereztem a patikából a recept nélkül kapható Sedacur fortét. Az életem nyilván nem lett könnyebb, ellenben amióta szedem, érezhetően jobban tűröm a gyűrődést. Csökkent a nappali feszültségem, és végre rendesen kialszom magamat.