“Direkt ránk köhögött, és megkérdezte, hogy na mi van, zárva vagytok?” – nehezített pályán a szociális szféra

„Apuka évek óta Ausztriába jár dolgozni, de tavaly márciusban megszűnt a munkája, és itthon maradt. Eddig úgy volt, hogy amikor hazajött, akkor ivott, de utána visszament dolgozni, és küldte haza a pénzt. Az anya és a fiú addig könnyen titkolták, hogy a fiú szerhasználó és meleg. A karantén alatt az apukáról kiderült, hogy hétfőtől vasárnapig iszik, sőt nem is keveset, és a fiúról is lehullott a lepel. Borult az egész, családostul jöttek hozzánk. Először mindhármukkal beszéltünk, később külön mindenkivel.”

Fentebbi csak egy az utóbbi közel másfél év történetei közül, amit az Integrált Drogterápiás Intézet (INDIT) dolgozóitól hallottunk. A pécsi központú közalapítványnál szociális munkások, pszichológusok, pszichiáterek sora dolgozik alkohol-, kábítószer-, gyógyszer-, játék és társfüggőkkel. Intézményeik Pécsen, Komlón és Kaposváron működnek, így elég jó rálátásuk van Somogy és Baranya megyére.

A koronavírus-járvány miatt 2020 márciusában elrendelt lezárások az ő életükben is új fejezetet nyitottak, a működésbeli változásoknak pedig egyszerre voltak negatív és pozitív hozadékai. Beszélgetéseinkből többek közt az is kiderült, hogy az oltásokat tekintve a nappali intézményekben dolgozó szociális munkásokat miként hagyta magára a kormány, és hogy ehhez képest (is) az egészségügyi intézmények dolgozói mennyivel előrébb kerültek az oltási sorban. Mindeközben utóbbiaknak csak az online terápiát engedélyezték, előbbiek pedig jártak ki a kliensekhez.  

Átlagos hétköznapok 

A Tisztás az INDIT egyik pécsi egysége. Nappali intézmény és közösségi ellátó, ahol segítik a kábítószerekkel és inhalánsokkal kapcsolatba kerülő és a használatot esetleg problémának érző egyéneket és családokat – munkájuk szerves része az ártalomcsökkentés. Alacsony küszöbű szolgáltatást nyújtanak, tehát a szolgáltatások egy részének igénybevételéhez nem elvárás a szermentesség. Vezetőjük Dóczi Eszter, ő 1993-ban kezdett az akkor még a gyerekkórházhoz tartozó pécsi drogambulancián. Az ambulancia 1999-ben vált ki a kórházból, 2000-re lett belőle INDIT, aminek a Tisztás 2004 óta része. Öt éve már, hogy Pécs belvárosában vannak a Hungária utca egyik patinás épületében, amit egy átlagos napon reggel kilenckor nyitnak ki.

A délelőtti órákban nagyrészt az a réteg érkezik az épület szuterénjébe, akik közül egyesek azt mondják, hogy „szeretnek drogozni”, és hagyják őket békén. Ihatnak kávét és teát, ehetnek ropit, illetve moshatnak, internetezhetnek, telefonon intézhetik a dolgaikat. Vitamint is kapnak. Egyes kliensekről tudni, hogy csak a Tisztásban fogyasztanak folyadékot.

A kép déli tizenkettő óra után változik, akkor már csak azok maradhatnak ott, akik változtatni szeretnének. Nem kell szermentesnek lenni, csak nyitni a változás felé. Négy óra után pedig már azoké a pálya, akik napi szinten nem drogoznak (esetleg néha még élnek a szerrel), de változtatni akarnak. Ők nagyrészt nem a lecsúszott réteghez tartoznak: üzletemberek is járnak egyéni- és csoportfoglalkozásokra. Csoportot szerveznek nem aktív szerhasználóknak, társfüggőknek, illetve hozzátartozóknak is.

Az intézményben összesen hatan dolgoznak: három fiatal, és három sokat látott kolléga. A tavaly márciusban elrendelt lezárások sokként érték őket, de nem volt idejük túlgondolkozni a történteket.

Kiürült az utca

Orbán Viktor miniszterelnök 2020. március 13-án péntek este jelentette be, hogy március 16-tól zár az ország, a szociális dolgozók pedig másfél hónapot vártak, mire a Magyar Közlönyben tisztázták, hogy miként végezhetik a munkájukat. Az ellátottak, vagyis a kliensek oldalán közben olyan ócska helyzet alakult ki, hogy például aki hajléktalanként nem vállalta, hogy szállóra megy (és bent is marad), az kiszorult onnan. Pécsen ekkor a Tisztás sem fogadhatta őket, mivel a nappali ellátóknak be kellett zárniuk. A közösségi ellátás viszont zakatolhatott tovább, és mivel a Tisztás nappali és közösségi ellátó, a működésben a kiskaput az utóbbi jelentette

„A kezdeti időszakban fennálló bizonytalanság nehezítette a szociális szolgáltatások működését – mondja Dóczi Eszter. – Mikor a zárás után végre kiderült, hogy ki milyen feltételekkel jöhet be, hogy kell-e maszkot e hordani, hogy milyen fertőtlenítést kell csinálni, és hogy egyszerre hányan lehetnek bent, akkor nekünk is könnyebb volt formálódni a helyzethez. Sok mindent át kellett alakítanunk, de több mint egy év után már látjuk, hogy a történetnek van pozitív hozadéka: akik eddig nem jöttek be, azok megjelentek Skype-on vagy Messengeren, és azóta is intenzíven működik az online terápia.” Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a sorból kilógnak a hajléktalan drogosok, akik értelemszerűen nem tudtak online bejelentkezni. Húsz évvel ezelőtt a droghasználó külön kaszt volt, manapság viszont a dizájnerekhez könnyű hozzájutni. Olcsóbbak a klasszikus drogoknál, sőt sokszor a piánál is, ezért mára sokkal szélesebb rétegnek lettek drogproblémái – összegzi. A Tisztás ettől még nem hajléktalanellátó, csak egyes klienseknél összemosódik a „fedélnélküliség” és a szerhasználat. Az intézményben normális esetben hatvan emberre van engedély, de tíznél több sosincs bent egyszerre, a közösségire pedig negyvennyolc fő jöhet be. A lezárást követően létszámkorlátozást vezettek be: egyszerre hárman lehettek az alsó részen, és fél órára szűkítették a bent tölthető időt.

A Tisztáshoz hasonló intézmény még egy van a 142 ezres lakosságú Pécsen (a Bázis), hajléktalanellátással viszont több szervezet is foglalkozik. Mint már írtuk, a zárást követően másfél hónapot kellett várni a működés szabályozására, de ettől még rendre folyt a munka, a kollégák szerint a belső kommunikáció jobb lett, sőt egyes esetekben a nehezebb kliensekkel is meglepően jó irányba fordult. „Van egy kliensünk, ő gyógyszeres, metadonos, régi szerhasználó. Harmincas évei közepén járó férfi, aki a járvány előtt minden reggel kilenc órakor bejött, megitta a metadont, és mivel beállt egy kicsit, délig itt aludt. A karantén ideje alatt viszont fél órája volt bent. Bejött, elintézte a dolgait, és azelőtt kapta meg a metadont, hogy elment – ecseteli a változásokat Auth Luca szociális munkás. – Ez neki nagyon nem tetszett, sőt most sem tetszik. Ha éppen rossz napja van, akkor folyton megjegyzi, hogy mi nem engedünk neki semmit, pedig mi csak azt engedjük neki, amit lehet. A szűkre szabott időnek köszönhetően most sokkal jobban tudunk vele együtt dolgozni, mint a járvány előtt, mert amikor beszélünk, akkor nincs beállva, és nem ül görnyedten a számítógép előtt.” A Tisztás dolgozói szerint a szerhasználók közül már az elején sokan kihasználták a pandémiát, és a járványra fogták, hogy visszaestek. Mintha csak a sorstól kaptak volna egy helyzetet, amiben tovább sajnáltathatták magukat.

Mindeközben

• napi nyolc-tíz kliens tűnt fel a Tisztásban,
• az esti csoportokra rendre jártak emberek,
• oltásról és működésbeli változásokról még szó nem volt, 
• így a problémák egyre csak sűrűsödtek.

„Van egy egykori intravénás szerhasználó kliensem, aki már »csak« alkoholista, és többször is volt már rehabon. Elkezdtünk azon dolgozni, hogy újra rehabilitációs intézetbe kerüljön, jól is haladtunk, és éppen akkor jutott be a pszichiátriára, amikor beütött a járvány – meséli Polics Zsombor terápiás segítő. – Azt mondta, hogy a járvány miatti intézkedések okán elküldték, majd közölte, hogy isten ajándékának tekinti a járványt, és neki most innia kell, esetleg drogoznia. Mindig volt valami magyarázata a piára. Most éppen börtönben van, tudomásom szerint lopás miatt ítélték el, visszaesőként. A büntetés-végrehajtással kapcsolatban vagyunk, bejárunk csoportot csinálni, de ha oda nem jön, akkor mi nem megyünk utána. Nem dolgunk az utánkövetés, a működésünk alapvető eleme, hogy nem mi szeretnénk valamit a klienstől, hanem ő tőlünk.”

Kell oltás? Szerezz!

Mivel nem akartak megfertőződni, és betegség miatt bezárni, a Tisztásban úgy szervezték a munkát, hogy a hat kollégából kettőnél több nem tartózkodott egy légtérben. Folyamatosan tesztelték magukat, de a teszt nem véd. Félő volt, hogy ők maguk fertőzik meg a klienseket, főleg hogy egészen 2021 májusáig vártak az oltásra. „Az oltást mi kaptuk meg utoljára. Szó volt róla, hogy megkapjuk, de csak májusban kezdtek minket oltani. Azért bíztunk az előbbi időpontban, mert az INDIT integrált intézmény, tehát részben egészségügyi, részben szociális, de csak az egészségügyi dolgozó(in)k kapták meg az oltást, a többiek nem” – mondja Dóczi Eszter, és megjegyzi, hogy a bentfekvős szociális intézmények, mint a rehabilitációs- és az idősotthonok dolgozói a legelején, az eü. dolgozókkal együtt megkapták az oltást. 

Keresték, és végül kaptak is oltást mindannyian, de előtte még ketten megfertőződtek  – egyiküket megviselte a betegség, de mindketten felépültek belőle.   

Egy szinttel feljebb: oltás és ózongenerátor

A INDIT egy másik pécsi egysége a Kert, ahol  főként alkoholbetegekkel és gyógyszerfüggőkkel foglalkoznak, de a klienseknél több viselkedésbeli addikció is előfordul, mint például a társfüggőség, az internetfüggőség, a munkaaddikció vagy éppen az evészavarok. „Korábban drogambulancián dolgoztam, majd 2007-ben jött az ötlet, hogy csináljunk egy alkoholgondozót. Pályáztunk, és létrejött a Kert” – mesél a kezdetekről az intézmény vezetője, Dr. Trábert Attila pszichiáter, addiktológus szakorvos. A Kert két pszichiáterrel, egy pszichológussal és egy szociális munkással működő egészségügyi intézmény, de a beltér nem kelt rendelő érzetet. Trábert azt mondja, figyelnek rá, hogy „ne legyen túlzott egészségügyi hangulat, hiszen ez egy szakrendelő, egy gondozó, ami reggel 8-tól délután 4 óráig van nyitva.” No persze normális esetben, merthogy 2020. március 16-tól itt is teljes zárás következett, és gyorsan megpróbáltak online tanácsadásra átállni.

El tudtak látni annyi klienst, mint személyesen?

Igen, de a munkánk megváltozott. Nem a volumene, hanem a minősége. Személyes találkozó hiányában egy új klienssel nagyon nehéz az online terápia. Jóval könnyebb azokkal, akik legalább egyszer-kétszer voltak már itt.

A működésben mi változott? 

Szétosztottuk a csapatot. Cserélgettük, hogy ki dolgozik otthonról és ki bentről, hogy ha valaki elkapná a fertőzést, akkor ne kelljen mindenkinek karanténba vonulnia.

Megterhelő volt így dolgozni?

Közösségben dolgozunk, a kollégák közt szoros a kapcsolat, a szeparálódást a közösség megérezte. A stábértekezleteket online tartottuk, kevés volt a személyes kontakt. Nem volt annyi szupervíziós lehetőségünk, és kevesebb esetet beszéltünk meg. Tudtunk online működni, de örültünk, amikor visszajöhettünk.

Tud olyan példát mondani, ami leképezi az utóbbi közel másfél évet?

Csináltunk online detoxifikációt. Nyilván vannak kényelmesebb ellátási útvonalak, ahol biztonságosabb a folyamat és kisebb a felelősség, vagy rutinszerű a munka, de a helyzet miatt kénytelenek voltunk nehezebb utakra lépni. Nyilván jobb, amikor a kliens itt van előttem, és meg tudom mérni a vérnyomását, vagy látom, mennyire izzad és remeg, hiszen már emiatt átfogóbb képem van az általános állapotáról, és sokkal jobban meg tudom ítélni, hogy vállalható-e a kezelése járóbetegként, vagy be kéne küldeni kórházba.

Mint a sebészeten: attól, hogy van egy nehezebb műtét, attól még megcsinálja a sebész. Igazodtunk a szabályokhoz, a már meglévő szabályainkat pedig rugalmasan kezeltük. A felelősségszintünket növelte az online működés, és kockázatosabb helyzetekbe keveredtünk.

A Kertben mire készítik fel a klienst?

Hogy önsegítő módon különböző programokban saját erőből vegyen részt. Az elején orvosi segítséget nyújtunk: megnézzük a laborjait, ha kell, akkor gyógyszereket adunk, detoxifikáljuk. Közben delegáljuk másik szervezethez, ott lesz mentora, eljár csoportra. A csoportban megtanulja megfogalmazni az érzéseit, és szocializálódik arra, hogy közösségben tudjon működni. Aztán elmegy az AA-ba (Anonim Alkoholisták, Pécsen is vannak gyűléseik – a szerk.), és szép lassan saját lábon fog járni.

Hogyan érintette önöket a második zárás?

Könnyebben, mint az első. Eleve rutinosabbak voltunk, illetve be voltunk oltva, mivel egészségügyi dolgozóként január végén megkaptuk az oltást. Védettek voltunk, és el is kezdtünk úgy működni, mint korábban. Összeszedtük a csapatot, elkezdtünk betegeket fogadni, és az online ellátást is innen intéztük. Kevés kliens jött be, de meg tudtuk teremteni a biztonságos működést garantáló feltételeket. Kötelező maszkviselés volt, a fertőtlenítés miatt ózongenerátort is kaptunk.

– – –

A járvány időszaka a Kertben (is) olyan változásokat hozott, melyek közül egyeseket beépítettek a jelenlegi napi működésbe, ilyen az online terápia. „Vannak klienseink, akiknek el kell mennie Pécsről nyáron, ilyenkor átállunk az online megbeszélésekre – mondja Kárpáti Tamás pszichológus. – A járvány során rákényszerültünk arra, hogy online oldjunk meg helyzeteket, amiről azt gondoltuk, hogy úgy nem megoldható. A csoportterápia ilyen. Egy emberrel is fura online beszélgetni, egy komplett csoporttal pedig még furcsább, hiszen csak arcokat látunk. Élőben körbeülünk, látjuk egymás gesztusait, ez pedig sokunknak fontos, és fontos információkat is mutat.  De még mindig jobb online, mintha nem lenne csoport.”  

Mit tudtak tenni azokkal, akiknek nem volt internetkapcsolata?

Ambuláns szakellátást biztosítottunk. A drogambulancián például voltak olyan páciensek, akik paranoidak, és mondjuk nem hajlandóak beszélni online, mert attól félnek, hogy lehallgatják őket. Behívtuk őket, és leültünk velük kint a levegőn. Aki szuicid krízisben volt, és fel kellett mérni, hogy milyen állapotban van, behívtuk. Vagy ha valakinek gyógyszer kellett, például metadonprogramban vett részt a drogambulancián, akkor bejött, megkapta a gyógyszert. A metadon nem olyan, hogy felírjuk a felhőbe, és kiváltják. Fent kellett tartanunk a személyes kontaktus lehetőségét. A járvány során nem egy életidegen működésmódra kellett átállni, nem véletlen lett az ideiglenes működés pár eleme mostanra napi rutin. 

Súlyosabb lépték: Komló

„Volt olyan időszak, amikor be kellett zárnunk az ajtót. Kopogtak, kinyitottuk, és akadt, aki kapásból azzal kezdte, hogy direkt ránk köhögött vagy tüsszögött, és megkérdezte, hogy »na mi van, zárva vagytok?« Szíved szerint mit csinálnál? Beengedtük, elláttuk. De nem csak negatív példám van az utóbbi majd másfél évből. Van például egy borderline személyiségzavaros, szerhasználó kliensünk, aki a születésnapján össze-vissza bulizott már négy napja, és tudta, hogy délben beszélnünk kell online. A beszélgetés elején kiderült, hogy azt sem tudja megmondani, hogy egyáltalán kinél van, de megteremtette a körülményeket, hogy a munkatársammal dumálni tudjanak. A budi mellett csinált valami zárt közeget, függönyökkel megoldotta.”

A fentebbi két történetet Kovács András szociális munkás, az INDIT-hez tartozó komlói Egyenlítő intézményvezetője mesélte nekünk. Az Egyenlítő alacsony küszöbű és közösségi ellátó szenvedélybetegeknek, a közösségi ellátásban a klienseket a lakókörnyezetükben is gondozzák. Szerződést írnak, megállapodást kötnek velük, és megpróbálják a terveket végigvinni. 

Az intézményben négy szociális munkás dolgozik, a kliensek közt van dohányos, szex-, játék-, alkohol- és drogfüggő is. A komlói járás lakossága 25 ezer fő körül van, az Egyenlítő hatáskörét bővítik a sásdi járással. Kovács 2006 óta dolgozik szociális munkásként, a komlói egység megnyitása előtt is az INDIT kötelékében dolgozott, csak éppen Pécsen. Azt mondja, az ország egyéb részeihez képest Komló átlagosan terhelt hely, viszont sok a rejtett szerhasználó. „Egy régi bányászvárosról beszélünk. Az első generációs bányászok idősek, és sokan közülük komoly függőségekkel küzdenek. Kitermeltek maguk után egy második generációt, akik sajnos ugyanezt a vonalat képviselik. Az unalom jelen van a városban, nem nagyon vannak olyan helyszínek és programok, amik lekötik a 21. századi gyerekeket – magyarázza Kovács, és hozzáteszi, hogy Komló nem számít szegregátumnak, de vannak a városnak olyan híres-hírhedt utcái, részei, amik termelik ki magukból a klienseket. – Az intravénás szerhasználat mára szinte megszűnt, főleg dizájner drogokat használnak a klienseink, illetve az alkohol is jelen van már 13-14 éves korban van. És a párkapcsolati függés: 13-14 éves lányok élnek együtt 19-21 éves fiúkkal. Óriási kötődési problémákkal nőnek fel a gyerekek. A családok pedig ezt elfogadják.”

Komló nem nagy város, kis túlzással szólva mindenki ismer mindenkit, ezért a kliensekkel is másképpen kell bánni, mint például a jóval nagyobb Pécsen. „Sokukkal kifejezetten hosszú időbe telik kiépíteni a bizalmat. Olyan réteggel foglalkozunk, akik ha lebuknak, gyorsan dől velük a kártyavár. A szerhasználók között érdekcsoportok vannak. Akik elterelésre járnak, nem akarják megmutatni magukat a többi fogyasztó előtt, hiszen az elterelésből kiderül, hogy őket elkapták a zsaruk, és akkor rá oda kell figyelni.”

Részben közösségi ellátóként 2020-ban hogyan éltétek meg a lezárást?

Az itteni emberek mintha nem annyira észlelték volna, hogy valami változás van. Ugyanúgy zajlott minden, minek köszönhetően ugyanúgy dolgoztunk, mint előtte, azaz végig bejártunk. A munkánkra vonatkozó rendeletben mindig az jött ki, hogy tovább kell csinálni, hogy nem zárhatunk be. Megírták, hogy fertőtleníteni kell, illetve mindenkinek szájmaszkot és gumikesztyűt kell adni, eszközöket viszont nem nagyon kaptunk. Nem engedték, hogy bezárjunk, és kizárólag online csináljuk, csak szorgalmazták, hogy telefonon és online próbáljuk intézni a dolgokat. Amit tudtunk, áttettünk az online térbe, és tanultunk is ebből, de nyitva maradtunk. És dolgoztunk, ahogy például a családsegítő szolgálat is. Komlón eddig is elég jól összedolgozunk a családsegítő szolgálattal, a gyámhivatallal, a gyermekvédelmi központtal és az iskolákkal is. 18 éves kor alatti problémás gyereknél szoktuk tudni az iskolából, hogy ha nem ment be, vagy ha más gond van. A járvány alatt a rendőrséggel is jobb lett a viszonyunk. 

Előtte rossz volt? 

Nem, de most zökkenőmentessé vált. Szerintem egyre több olyan ember kerül a rendőrség kötelekébe, akik „eredetileg nem rendőrök”, hanem civil foglalkozásból érkeznek, és szélesebb látószöggel néznek a klienseinkre. Sok terhet vettünk le a rendőrség válláról azzal, hogy nálunk zökkenőmentesen történtek az adminisztrációk, az ellátások és a delegálások. Tudomásom szerint ők nagyon le voltak terhelve, és nem volt idejük ugyanazok után az emberek után kajtatni, akikkel nekünk is dolgunk volt. Járőröztek, ellenőrizték, hogy az emberek betartják-e a kijárási tilalmat, a karantént. Nyitottak felénk, mi pedig készséggel elfogadtuk a nyitást.

Mennyire tudtatok átállni online terápiára? 

Át tudtunk, de nem mindenkinél működött, mivel az emberek nagy része a kisebb ellenállás felé megy. Ha valakinek nem kell bejönnie személyes elbeszélgetésre, akkor az online-t már kicsit szabadabban értelmezi. Lehet, hogy a Tesco kasszájától jelentkezik be. 

Kiknél nem működött az online? 

Nagyrészt az 50 pluszos és 18 évnél fiatalabb embereknél, de persze vannak kivételek, például egy 70 feletti kliensünk. Megtanulta az internethasználatot és a videókamerás beszélgetést. Alkoholproblémákkal küzd, egy volt bányászmérnökről van szó. 

Az intézményben milyen új szabályokat kellett hoznotok? 

Főleg olyanokat, ami a munkatársaimat védte. Egyszerre egy személy lehetett bent, mivel szociális intézményként nem kaptuk meg soron kívül az oltást. Felmerült bennünk az is, hogy mi van, ha mi kapjuk el a vírust, és mi adjuk át a kliensnek. Mindeközben a klienseink közül jó pár nem is azt várta, hogy mikor lesz beoltva, hanem azt kérdezgette, hogy meddig kell még kezet mosni. Tényleg ez jelentette egyeseknek a legnagyobb problémát, hogy amikor bejött hozzánk, akkor különböző stádiumokon végig kellett mennie, mint a kézmosás, a hőmérőzés, a fertőtlenítés, és mindez persze maszkban. De hamar rutinná vált. Képzeld csak el, hogy bezár körülötted minden, és nincs hova menni, és hogy mindez Komlón történik. Két jó szóért is bejöttek hozzánk. Akadt, aki napjában többször is. 

Megfertőződött bárki közületek? 

Én, és ezért elsőre le is maradtam az oltásról. Később elmentem antitest vizsgálatra, ahol kiderült, hogy semmit nem termel a szervezetem. Ekkor szóltam az orvosnak, hogy szeretnék oltást, mire azt kérdezte, „hogy miért, te még nem kaptál? Mert én úgy tudom, hogy a szociális dolgozók megkapták.” De rosszul tudta, mert a nappalisok nem. Végül kivártam, és megkaptam az oltást. Nyár elején. 

Képviselő fanki

Orbán Viktor miniszterelnök 2021. június 5-én közzétett a Facebookon egy videót, aminek a címe: Köszönjük. Ebben elmondja, hogy „a ma hősei az orvosok, az ápolók, a mentősök, akik nap mint nap szembenéztek a veszéllyel. Hála a pedagógusainknak, akik gyermekeink oktatását tartották szem előtt. Köszönet az édesanyáknak, akik megadták gyermekeiknek az otthon biztonságát. Köszönjük az áruszállítóknak , a bolti alkalmazottaknak, a gyári dolgozóknak és a gazdáknak, hogy a legnehezebb órákban is működtették az országot.”

Zárásként közli, hogy „tisztelet a mindennapok hőseinek.” A videó közel 15 hónappal azután készült, hogy Orbán Viktor bejelentette a lezárásokat. „Tapasztaltam, és a munkatársaimmal együtt végigéltük azt a lelki válságot, hogy amikor a köszönetről volt szó, a szociális ellátást sosem említették –  mondja Kovács András. – Megköszönték az egészségügynek, a pedagógusoknak és a különböző szolgáltatóknak a munkát, és félre ne értsük, mindenki előtt le a kalappal, de a szociális szféra és a szociális ellátás valahogy mindig háttérbe szorult.” 

Magyarországon a KSH legfrissebb adatai szerint 157 ezer ember dolgozott a szociális ellátás ágazatban teljes munkaidőben. A munkájuk türelmet és elhivatottságot kíván. A kliensek és az állam szerencséje, hogy a hivatástudatuk elég erős ahhoz, hogy működjön az ellátás.