A globális felmelegedés elõnyei

Északnyugati átjáró

Az északnyugati átjáró fogalmát, ha más honnan nem, hát Kenneth Lui Roberts ugyanilyen című regényéből ismerjük. Nem egyszerűen a felfedezők, a hajósok kíváncsisága volt az, ami embereket hajtott évszázadokon át arra, hogy megtalálják az Atlanti-óceánból a Csendes-óceánba vezető utat, úgy, hogy ehhez ne kelljen délről megkerülniük csaknem egész Dél-Amerikát. De még a Panama-csatorna megépítése óta is majd’ 8 ezer kilométert takaríthat meg az a hajó, amely a hollandiai Rotterdamból a Japán Yokohamába, az északnyugati átjárón teszi meg az utat. Csakhogy ezt
a Kanadán át vezető víziutat előbb meg kellett találni.


Úttörő expedíciók







Az angol Sir John Franklin 1845-ben két hajóval vágott neki az ismeretlennek, valamennyi társával együtt ottveszett. A 132 tengerész közül máig is csak 36 holttestét találták meg, pedig 32 expedíció kutatta őket. Amundsen, a norvég sarkkutató volt az első, akinek 1903 és 1906 között sikerült átjutnia
a valóban létező átjárón, de neki is három esztendőre volt szüksége az út megtételéhez. Ez tudományos eredménynek persze nagyszerű volt, de kereskedelmi hajózási lehetőségnek nulla. Ma már jóformán az halad át a Kanada Sarkköröntúli vidékeit átszelő átjárón, alig néhány hét alatt, aki akar. És ez nem a technikának, a korszerű jégtörők létének köszönhető, hanem annak, hogy gyors olvadásnak indultak a sarki jegek.








Csökkenő jégréteg

1950 óta az északi Jeges-tengert borító jégréteg vastagsága csaknem a felére csökkent. A tudósok állítják, hogy egy-két évtizeden belül teljesen elolvadhat. Ez a globális felmelegedés következménye. Aminek vannak jó és lehetnek nagyon rossz oldalai is. Jó az, hogy a Kanadát átszelő északnyugati és a szibériai partokat szegélyező északkeleti átjárón megnyílhat a sok ezer kilométereket megtakarító hajózás, ami óriási anyagi előnyökkel kecsegtet.


Medvejaj







Szibéria mentén az ún. északi hajóúton az oroszok már évtizedek óta hajóznak Európa és Ázsia között, de csak költséges jégtörők, köztük atommeghajtásúak segítségével, és így is csak évente három hónapig.
A sarki tengerek déli fertályán élő jegesmedvék viszont rosszul viselik a jéggel borított tengerfelület csökkenését. Lefogynak, lassabban szaporodnak, számuk ijesztően csökken. Az egész emberiséget érintő probléma viszont az, hogy a sarki jégpáncél elolvadása negatív következményekkel járhat a más földrajzi térségek számára.


Vízúrság

Elképzelhető például, hogy az olvadt jég blokkolja a Golf-áramot, aminek következtében a brit szigeteken és Skandináviában vége szakad az enyhe teleknek. Az olvadás hatására megemelkedhet a világtengerek szintje. Ettől jelentős területek, szigetek, sőt szigetországok kerülhetnek víz alá.