A húsvéti motívumok és népszokások néha ellentmondásosak - a kapcsolatot a tavaszban és a megújulásban, illetve a keresztény vallási ünnepkörben kell keresnünk.
Barka
Különleges “bajelhárító” szerepet tulajdonítottak neki. Úgy tartották, hogy a torokfájás vagy gyomorégés esetén lenyelt barkaszem gyógyulást hoz, míg a mestergerendán elhelyezett vagy tűzbe dobott szemek megvédik az embert a bajtól, illetve a házat a villámcsapástól.
Ételek
Sonka, tojás, kalács, bor. Az ételszentelés a 10. század óta a húsvéti szokásokhoz tartozik – ezeket a jellegzetes ünnepi eledeleket vitték a templomba. A tojás az egyik legrégebbi húsvéti étel. Az élet, az újjászületés jelképe: a tojásból kikelő új élet Krisztus feltámadásának hasonlata. A hiedelem szerint a gyümölcsfára akasztott sonkacsont sok termést eredményez.
Locsolás
Ősi termékenységvarázsló szokás volt. Egykori módja a keresztelésre vezethető vissza, illetve a feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni a zsidók, s a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
Hímes tojás
A termékenység ősi jelképe. Karcolt tojásokat már a honfoglalás előtti időkből is találtak. Kevesen tudják, hogy eredetileg temetkezési célokat szolgált a hímes tojás, az ábrák mágikus jelentéssel bírtak. Jézus sírjába is helyeztek ilyet – állítják a kutatók. A tojás és a húsvét kapcsolata a paraszti hagyományban a tavasz ébredésével függ össze. Télen nem tojtak a tyúkok, az első tavaszi tojások közé tartoznak a húsvétiak.
Kiszehajtás és villőzés
Jellegzetes leányszokás virágvasárnapon. A kisze menyecskének öltöztetett szalmabáb, amit a lányok végigvittek az utcákon, majd a falun kívül vízbe vetették vagy elégették. Sok helyen ezután a lányok sorra járták a házakat szalagokkal, kifújt tojásokkal feldíszített fűzfaágakkal, a villővel. A villő szónak kapcsolata lehet a szláv vila, vily „tündér”, valamint a latin eredetű villus „lomb” szóval. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala pedig a tavasz behozatalát szimbolizálja.
Tojásösszeütés
A mátkáló vasárnapot követő hétfő volt a tojások összeütésének napja. Nevét a húsvétolást befejező szertartásról kapta. A rítus jósló cselekedet, melynek során a legények páronként összeütögették a húsvétkor kapott hímes tojásokat. Akié végül épen maradt, termékeny, hosszú életre számíthatott. Megesett , hogy egyesek nem akartak semmit sem a véletlenre bízni: festett fatojással versenyeztek. Ha kitudódott a turpisság, verekedéssel zárult a húsvétolás.