A kutaktól a palackig

nlc | 2002. Július 20.
A folyadékfogyasztás nélkülözhetetlen fontossága élettanilag bizonyított tény. Hosszú évszázadokon át a természetben talált, abból nyert vizeket használták kizárólagosan erre a célra, ám szennyezettségük sok problémát, akár járványt is okozott.




Ebben a században a kutakból, majd közműhálózatokból nyert ivóvíz már nagyobb biztonságot jelentett, általában – elsősorban a civilizált országokban – megfelelt az előírt követelményeknek, élvezeti értéke azonban csekély, hőmérséklete sokszor környezetfüggő, ugyanakkor a lakosság legnagyobb részben ezt használja folyadékfelvétel gyanánt.

Az ivóvíz csak kis mennyiségben – eredetétől függően – tartalmaz ásványi anyagokat, az ún. keményvizek káliumot és magnéziumot, a lágyvizek főleg nátriumot. Egyéb felhasználása ipari alapanyagként vagy pedig pl. emberi tisztálkodásban jelzi a nagy vízigényt, kiterjedt szükségességét.

Az emberiség történetében ugyanakkor már a rómaiak óta jelen vannak a forrásokból és fúrt kutakból nyert különböző ásványvizek és gyógyvizek, melyek az ivóvíztől abban különböznek, hogy eltérő kémiai, fizikai tulajdonságuk, vegyi összetételük van, élvezeti értékük nagyobb, üdítő hatásúak.

Az ásványvizek kritériumait különböző törvényekben rögzítették. Ezekből kiemelhető az a megszorítás, hogy feltétel a literenkénti legalább 1000 mg összmennyiségű, oldott ásványi anyag só jelenléte. Emellett a nátrium tartalomban is előírhatnak határértékeket.





Az Európai Unió feltételrendszeréből a határérték meghatározás hiányzik, de többek között az igazolt ásványianyag tartalmat, a bakterológiai tisztaságot, a kezelhetőség feltételeit ott is körül írják. A gyógyhatással rendelkező ásványvizeket a gyógyásványvizek kategóriájába sorolják.

Az ivóvíz helyettesítésére, pótlására terjedtek el a mesterségesen kezelt ásványi anyagokkal dúsított palackozott vizek. Ezeket különböző eljárásokkal a bakteriológiai szennyezettségtől mentesítik, átszűrik, majd különböző ásványi anyagokkal dúsítják, melyek összetétele, nagysága tervezés szerint tudatosan megválasztható és széndioxiddal dúsítható.

Ebbe a csoportba tartozik a különböző nagyságú palackokban forgalmazott Bonaqua, mely a „szénsavval és ásványi anyagokkal dúsított ivóvíz” feliratot viseli, s amely tiszta, biztonságos, mikrobiológiailag is tesztelt termék. Felhasználása ideális lehetőséget teremt az emberek folyadékfogyasztásában.

Magyarországon a 60-as években az ivóvíz fogyasztás mellett csak 2-3 liter ásványvíz fogyott fejenként és évenként. Ez a szám az ezredfordulóra mintegy tízszeresére emelkedett, évente több mint 20 liter ásványvizet és ásványi anyagokkal és szénsavval dúsított vizet fogyasztanak, mely azonban még mindig messze elmarad, mintegy 1/5-e csak néhány nyugati országénak.





Az ilyen típusú vizek fogyasztása azért is előnyös, mert a csapvizet, ivóvizet alacsony élvezeti értéke miatt legtöbbször csak szomjazúság esetén fogyasztanak. A szomjazás pedig már vízhiányt, 3-400 ml víz deficitet jelent.

Egy jól lehűtött Bonaqua-t pedig szomjazás nélkül is élvezettel fogyaszthatunk, így megelőzhetőek a folyadékhiányos állapotok, emellett hozzásegít a szív- és érrendszer rendeltetésszerű működéséhez, a bőr rugalmasan tartásához, a szervezet vitalitásának fenntartásához.

Szakértő: Dr. Pados Gyula
Exit mobile version