Kaméleon kávézó

Való Gábor | 2002. Július 29.
Adunk a kultúrának is, ha a budai romkertet választjuk májfaló feketénk - terribile dictu feketéink - elfogyasztására.





A muzulmánok valószínűleg nem örülnek a régi török fürdő oldalában működő – nevezzük így – kávémérésnek, mivel e – nevezzük így – kávémérés nem rejti véka alá italmérő tevékenységét. A jó muzulmánok pedig nem isznak egy cseppet sem. A jó keresztény is csak napfelkelte és napnyugta után. A muzulmánok viszont szívnak. Olyan jó, hogy nekünk nem kell választani.

A lampionokkal és fonott bútorokkal kiállított köztes műfajú kiülős szórakozóhelynek egyedi szcenáriót biztosít a török fürdő és egyéb épületek romjai, melyeket ügyesen kerülgetnek a melange-zsal szaladgáló cincérek. Úgyhogy szeszes itallal – pláne este – csak óvatosan vagy gyakorlattal. Az elegáns hely estefelé bebábozódik és zenés mulatóvá alakul, melyhez a hold asszisztál. Így olyan a hely, mint egy kettő az egyben sampon: kávézó és diszkó. A tánc pedig különösen jólesik ötszáz éves romokon.


A Romkert sosem forrósodik át, csak a hangulat, mert a Duna habjai felől fújdogáló zefir talál utat az oszlopcsonkok között is. Szakítások színhelyéül nem javallott, mert az elkeseredett exkedves még a folyam habjai közt végzi. Van egy fa is meg hosszú pult, ahol az unalmas macsók támaszthatnak óraszám, amíg ki nem sebesedik a csípejük. És ha nagyon bekávéztál volna, reggel hétkor nyit a szemközti gyógyvízes.

Exit mobile version