Ha azt mondom Görögország, akkor mindenkinek a "mindent lehet" érzés ugrik be. És ez így is van. Minden évben vissza-visszatérek Zeusz hazájába. Idén Kréta volt az úticél, ez valahogy egészen más mûfaj a többi szigethez képest, ahol eddig barangoltam.
Itt ugyanis a helyiek koszosak. Meglepődve vettem észre a gyönyörű férfiak fekete gyászkerettel körülvett körmeit, a lyukas fogakat és a tömény izzadságszagot. Így csupán a nézelődés maradt, ami a forró nyári éjszakákat illeti. A krétai konyha és vendégszeretet vetekszik az olaszokéval. Muszáj az összes tengeri herkentyűt megkóstolni, és ha ízlett, bizony nem árt a szakácsnak egy ouzót küldeni a konyhára. Ez felér minden dicsérettel. A reggeli frappét én mindig a tengerparton szürcsölgettem, ahol a második nap Jorgos – a pincér – már mint régi családtagot köszöntött. Ez jólesett, és az is, hogy rögtön tudta, miképp szeretem speciális kávéjukat.
Ha csendes öblöt keresel – mert nudizni szeretnél –, akkor a helyiektől érdeklődj, szívesen megsúgják, hogy merre van az a hely, ahol még a madár sem jár. Csak aztán ne csodálkozz, ha az öböl telis-tele van napimádókkal. De ha már ott vagy, vállald be, egyszer ezt is ki kell próbálni.
Ami a kultúrát illeti, abban nincs hiány. Sőt! Egyszerűen nem lehet választani a sok csoda közül. Knossost tilos kihagyni! Lenyűgöző, felfoghatatlan és döbbenetes! Többek között itt van Európa legrégebbi trónja. Több ezer éves palotában és romjain sétálgatni, megérinteni, látni nem mindennapi élmény!
Az éjszakai nyüzsgés Heraklionban a legnagyobb. Hömpölyög a város, a turisták kirittyentve jönnek-mennek, bármikor bárki leszólíthat, de te is megteheted, hiszen az ismerkedés a cél. Hát igen, távol az otthontól, napszítta testtel, tele vidámsággal nem nehéz új társaságra szert tenni. A búcsúzás azonban itt sem más, mint bárhol másutt a világon. Telefonszámcsere, kis ajándékok egymásnak, könnyek és az ígéret, hogy jövő nyáron látjuk egymást! És máris elkezdjük visszafelé számolni a napokat, hogy mikor indulhatunk újból neki a nagyvilágnak!