A szülõ és az iskola szerepe

A tehetséges gyermekeknek speciális igényeik vannak

A tehetséges gyermekek gyakran unatkoznak az iskolában – részben az oktatás alacsony nívója és lassú tempója miatt, részben pedig azért, mert sok időt kell tölteniük olyan anyag tanulásával, amit már tudnak.

A leggyakrabban felismert igény: a tananyag és az oktatás ütemének, szintjének és színességének megfelelően inspirálónak kell lennie ahhoz, hogy elősegítse a tanulmányi előrehaladást, és fenntartsa a tanulás motivációját.

Másrészt a tehetséges gyermekeknek segítő és nevelő szülőkre, tanárokra, társakra és mentorokra van szükségük, akik segítenek a hosszú távú célok és az önbecsülés kialakításában.

Harmadrészt szükségük van arra, hogy megismerjék saját speciális adottságaikat, képességeiket és személyes jellemvonásaikat, és képessé váljanak az önirányításra.


Sajnos a tehetséges gyermekeknek biztosított iskolai háttér gyakran nem kielégítő és nem eredményes. Galbraith felmérése során az alábbi panaszok derültek ki:

az iskola túl könnyű és unalmas volt,

a gyermekektől elvárták, hogy tökéletesek legyenek, az osztálytársak piszkálták őket okosságuk miatt,

különbözőnek, idegennek érezték magukat,

erősen aggasztották őket a világ problémái.


A tehetséges gyermekeknek a legmegfelelőbb az az oktatás, amely személyes igényeikhez van szabva, és irányultságában felmérő-előíró jellegű. Ez azt jelenti, hogy aktuális képességüket, tudásukat felmérik, és azt követően a megfelelő inspiráció érdekében közösen új tanulási feladatokat választanak ki.






Mi történik velük, ha felnőnek?

Terman és Oden, akik 1528 gyermek fejlődését követték figyelemmel 12 éves koruktól fogva, arra a következtetésre jutottak, hogy a kiemelkedő gyermekekből – kevés kivétellel – rátermett felnőttek lesznek, akik az átlagot szinte minden területen felülmúlják. Leginkább az intellektuális képesség, a tanulmányi eredmények és a szakmai teljesítmények terén emelkednek ki. Eredményeik alapján a korán kiemelt és fejlesztett gyermekek később is jobban teljesítenek.

A specifikus empirikus vizsgálatok is rámutattak a tehetséges gyermekek felgyorsított oktatásának eredményességére mind a rövid, mind a hosszú távú teljesítmények terén. Vizsgálatok igazolják a tehetséges tanulók egy csoportba hozásának rövid és hosszú távú kedvező hatását, ha a gyermekek tehetséges és inspiráló társakkal dolgoznak együtt. Bár a felgyorsított oktatás és a csoportosítás hatékonyságát nem éri el, de a kibővített oktatási programok is hasznosnak tűnnek a tehetséges tanulók számára, noha előnyös hatásaik feltehetően elsősorban rövid távon jelentkeznek.

Valószínűleg a szülők gyakorolják a legfontosabb befolyást az adottságok, illetve a tehetségek kibontakozásában. Családi áldozatvállalásra is szükség lehet, és a szülőknek hosszú távon kell elkötelezniük magukat arra, hogy tehetséges gyermekeik a legmagasabb szintre fejleszthessék képességeiket. A szülőkre hárul a korai oktatás, ami a nyelv, a matematikai műveletek és a gondolkodási készségek elsajátításához szükséges. A későbbiekben a gyermek iskolai előrehaladásának figyelemmel követésével, valamint az iskolai és az iskolán kívüli speciális oktatási programokhoz való hozzásegítéssel biztosíthatják a magasabb szintű fejlődés alapfeltételeit.