Alhangya

Vígszínház

McDonagh a szélsőségek drámaírója. Hitvallása, hogy a dráma mindig is a szélsőségekkel foglalkozott a görögök óta napjainkig. Hisz benne, hogy a túlzásokban találni meg a dolgok valódi természetét. Középiskolás korában Tarantino-filmeket nézett előszeretettel. Tőle tanulta a kegyetlenséget, a humort és a könnyedséget, azt a hármas egyveleget, amit szívesen fogyaszt a néző, és ünnepel a kritikus.

Elgázoltak egy macskát, Pitbull, a főhős macskáját. Pitbull apja és barátja a legvalószínűtlenebb módokon próbálja eltitkolni a tényt, hogy a kedvenc háziállata végérvényesen halott. (Vagy még sem?) Pitbull hazajön bosszút állni, egyetlen jó barátja, a macska haláláért, és ettől kezdve egymást követik a vadabbnál vadabb és mulatságosabbnál mulatságosabb események.

De lehet-e mulatságos egy történet, ami a gyűlöletről szól? Szórakozhatunk-e egy olyan színházi estén, ahol egy embert megkínoznak, többet megölnek, nem beszélve néhány macskáról, akikre szintén válogatott borzalmak várnak? Élvezhetjük-e a ráismerés örömét, ha olyan embereket hallgatunk, akiknek káromkodás az anyanyelve?

Martin McDonagh ír származású szerző ír kisvárosokban és ír falvakban játszódó darabokat ír angolul. Leenane, Inisheer, Inishmaan, Inishmoor. világhírét mégsem eme különleges elzárt helyek egzotikus életének a felidézésével érte el, hanem azzal, hogy a szereplők szörnyű dolgokat csinálnak és közben mindennapi dolgokról beszélgetnek, és mindennapi módon élnek. „Sohasem egy konkrét helyről írok. A lényeg, a kezdet és a vég, mindig a történet maga, a történet és amit még magamból hozzáteszek.”