A Városi Színházban idén aszexuális megemlékezésnek lehetünk szem- és fültanúi – ha vagyunk elég bátrak - teátrális aktus keretében.
Jack Smith (1932 – 1989) filmművész, író, képzőművész, performer, a New York-i avantgarde egyik legjelentősebb alakja.
“Jack Smith legendás figura volt, akár Alfred Jarry, vagy Franz Kafka. És bár magát Donald Flamingonak (egy helyi személyiségnek) tartotta, ‘aki csak meg akar élni’, az bizonyos, hogy nem úgy nézett ki, és cselekedett, mint bárki más.”
J. Hobberman, Village Voice
“Ha meggondolom, a Krisztus-szerep elég jó lenne; bár túlságosan kapcsolódik a Drakula-dologhoz. Lehet, hogy az embereket már nem is érdekli, és csak ismételnénk ezt a Drakula-dolgot. Mindenesetre a világnak jól jönne egy új ötlet, egy új Krisztus-image. Jó lenne ezt kidolgozni.”
Jack Smith levele G. Malangának*
(*Andy Warhol szupersztár)
“Hazudnék, ha azt állítanám, értelmezni tudom a látottakat, de miért kellene föltétlenül értelmezni egy időben és térben színházi keretek között lezajló történést, amely eldobja a banális színházi eszközöket, a lestrapált hatásmechanizmust, s helyette csöndes meditációra alkalmas nézegetnivalót kínál, például magát Halász Pétert, akinek játéka nem “alakítás” (mi az?), hanem finom művű szertartás, analízisre fölajánlott és visszavont gesztusokkal, hagyományos “színészet” és a legkevésbé sem az.”
Előadások: 2002. szeptember 13, 14, 20, 21, 22, 20.00
