Szilvi története

Szilvi

Hat évvel ezelőtt történt, hogy megláttam őt. A nagybátyja esküvőjére voltunk hivatalosak a családommal. Az érdekesség a dologban, hogy a két család ősidők óta ismeri egymást (édesapáink együtt nőttek fel). A szüleit ismertem, sőt az édesanyját tegezem, amióta az eszemet tudom, őt és a húgát azonban még egyszer sem láttam.

Péntek du. mikor hazaértem a suliból, kimentem én is a lagzis házhoz segíteni, amit lehet. Amint beléptem a kapun, azonnal felfigyeltem rá. Jóképű volt, macis járású és szakállas. Sosem szerettem, ha egy férfi borostás vagy szakálla van, de neki olyan jól állt, hogy ez még vonzóbbá tette számomra. Amikor megpillantott, enyhén tátott szájjal, mozdulatlanul bámult rám.

Sosem tartottam magam szépnek vagy akár csinosnak sem, de nagyon hízelgőnek tartottam, hogy még “a lélegzete is elállt” tőlem. Nem szoktam csak úgy idegen emberekhez odamenni, de most mégis odaálltam elé, és bemutatkoztam. Szegény úgy meglepődött, hogy alig tudott megszólalni.

A du. folyamán valahogy mindig egymás mellé sodródtunk és bármit is kellett csinálnunk, nagyon jól szórakoztunk. Bár a lagziban rengeteget táncoltunk együtt, utána 2 hónapig nem is hallottam róla. Decemberben aztán megtört a jég, felhívott telefonon és elhívott egy karácsonyi buliba.

Mindennek már 5 éve és 5 hónapja. Most pedig az augusztus végére tervezett esküvőnkre készülünk.