Forró, illatos, zamatos. Talán ez a három jelzõ az, ami elõször eszünkbe jut, ha napjaink egyre népszerûbb italára, a teára gondolunk. A tea azonban sokkal több, mint egy forró ital. Ha igazán élvezzük az ízét, a lelkünk is felmelegedhet tõle.
Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze nem tudok tovább írni csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába”
(Tang kínai költő)
A legenda szerint a tea először i. e. 2737-ben bűvölte el addig még soha nem tapasztalt zamatával Sen-nung kínai császárt. Egy napon a császár kertben forralt ivóvizébe a pajkos szellő néhány levelet röpített egy közeli bokorról. A levelek ázni kezdtek az üstben, és kellemes illatot árasztottak. Az uralkodót annyira hatalmába kerítette a még soha nem érzett illat, hogy ivóvizében hagyta a leveleket, majd belekortyolt az italba, amelyet rendkívül ízletesnek talált. Ettől kezdve a növényi részek már nem véletlenül kerültek Sen-nung ivóvizébe.
A legendák persze azért legendák, hogy gyakran egyszerre több is szülessék belőlük. Egy másik történet szerint ugyanis egy buddhista pap, nevezetesen Boddhidharma volt az, aki először ízlelte meg a tealevelek forrázatából készült ital zamatát. I. sz. 500 körül azzal a céllal utazott Kínába, hogy vallását népszerűsítse az ott élők között. Leginkább buzgón vallásos magatartásával akart példát mutatni leendő követőinek, ezért éjjel-nappal imádkozott anélkül, hogy akár egy szemhunyásnyit is aludt volna. Amikor azonban az álom néhány pillanatra mégis meglepte, bosszankodva saját gyengeségén, büntetésből megszabadult szemhéjától, hogy soha többé ne tudjon elaludni. Testének elhajított darabjából egy gyönyörű teacserje növekedett, amely hívogatón kínálta leveleit a szent ember felé.
Boddhidharma nem is tudott ellenállni a csábításnak, és a leveleket megízlelve csodálatos módon új erőre kapott, elillant minden fáradtsága. Ettől kezdve legfőbb céljává vált, hogy híveit megismertesse a tea különleges hatalmával. Azóta a zen-buddhisták körében nélkülözhetetlen szertartássá vált a teaivás.
Bárhonnan is származik ez az ital, annyi bizonyos: mára az egész világon elterjedt, és egyes népek körében inkább, más tájakon kevésbé, a teázás kellemes szokássá vált.