Az emberi agyat sokan szokták számítógéphez hasonlítani. De vajon miként lehet modellálni az emberi agy álomtevékenységeit - számítógépes szempontból? Hardver, szoftver, rezidens memória.
Amíg az agy nappal működik, olyan, mint egy számítógép, amely adatokat gyűjt, de mindet benne tartja a memóriában. Alváskor, az adatok adatbázisokba tevődnek el, és kereszt-indexelés történik. A lélek nem lép ki a testből az alvási állapot során, ellentétben azzal, amit sokan feltételeznek. A lelket egy normális inkarnációban elbűvöli a test, és a napi események elrakása és újra-átélése ugyancsak lebilincselő a számára. Amíg az agy szortírozza ezeket az emlékeket, a tudatos elme a visszajátszást úgy kezeli, mint egy történést – egy álmot. A tudatalattinak nem szükséges az adatbázisokba való elrakás, amit a tudatos agy végez. A tudatalatti igazából mindent egyenesen kap meg, és mindvégig éber. A tudatos agy az, amelyiknek alvásra van szüksége, mivel az megtanult előnyt kovácsolni az alvási állapotból. Az emberek, akik felébrednek ezen állapotok közben, felidézik a visszajátszást, és próbálnak jelentést találni bennük. Minthogy a legsürgetőbb tevékenység, amelyet egy lénynek tennie kellett a Földön a túlélés volt, az első emlék, amelyet el kell rakni és fel kell dolgozni éjjel, magában foglalja a túlélést.
Alvás közben, az agy kommunikál is más agyakkal, telepatikus úton, mivel az alfa hullám a domináns, és ez az az állapot, amelyet a gondolatátvitel és a meditáció során használnak. Ha két ember egyazon hullámhosszon kapcsolódik össze alvás közben, akkor az egyik lehet, hogy elkezd belekukkantani a másik által tapasztalt visszajátszásba, és egy utazást tesz, úgyszólván. Az álom jelentése tehát az lehet, hogy:
az álmodó kiválogatja a napját, a visszajátszás pedig egy darabkája valaminek, ami a nap során történt, vagy kapcsolódó információ az emlékek adatbázisába, amely ki lett húzva, hogy integrálódjon.
az álmodó követi valaki másnak a visszajátszását, mivel értesítve lett erről azért, mert a másik az álmodóra gondolt, vagy mert közös élményeik voltak.
Ezért, a megfejtésben, hogy mit jelenthet egy álom, figyelembe kell venni a lehetséges eredetet, és nem szabad túl komolyan venni, ha az egyszerűen a nap történései elrakosgatásának tűnik.
A felidézés a tudatalattiból, mint amilyet egy kontakta vagy egy ex-amnéziás tesz, ahol az emlék csak a tudatalattiban van rögzülve, és egyáltalán nem található meg a tudatban, egy másfajta “álmot” hoz létre. Hipnózis, vagy meditáció során, vagy amikor alvásból jön ki, a kontakta hagyni fogja a tudatalattiját működni, mialatt lefojtja a tudatát, kikapcsolva és megtisztítva, hogy így az, lényegében, tétlen. Amikor a tudatalatti visszajátszik egy emléket, akkor az megmarad, a tudat így tehát tapasztalja, és rögzíti, most először, az eseményt. Így, az emlékek összpontosítása teljes, beleértve az érintést, szaglást, és nem csak azokat a fajta emlékeket, amiket a tudat megpróbál kiválogatni az alvási állapot során. A normál álmok miért nem tartalmaznak olyan sajátosságokat, mint az érintés és szaglás? Ezek az érzékszervi emlékek még a nap folyamán raktározódnak el, társítás nélküliek lévén az összetett kapcsolatokban.
Ezek egyszerűek, és csak egy csekély kapcsolatuk van ahhoz, amit a nap rezidens (memóriában maradó) emlékezetének nevezhetnénk, még nem feldolgozva az adatbázisokban. Amikor a nap eseményei visszajátszódnak a tudat által, a berakosgatási idő alatt, a szaglási és érintési kapcsolatok megmaradnak, de nincs szükségük visszajátszásra. Ezek egyszerűen átkapcsolódnak az adatbázis-elrendezésekre, mint nem rezidens memória, ha számítógépes rendszer analógiákat használunk. Mindamellett, amikor egy emlék a tudatalattiból közvetítődik, nem ez a helyzet, így a tudatos elmének meg kell kapnia az emlék valamennyi ilyen periférikus részletét, – a tapintást, szaglást és hasonlókat.