Mûemlékházban

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Ám egy műemléki környezetben álló, ódon ház padlástere mindig hordoz valami sajátos varázst, egyedi, utánozhatatlan hangulatot, amit okos tervezéssel a legkorszerűbb felújítás mellett is meg lehet őrizni, tovább lehet fokozni…
Művész házaspár kérte fel Müller Mónikát e műemlékházban lévő, száznegyven négyzetméteres, padlástéri lakás megtervezésére. Volt valami különleges varázs ebben a térben, ami azonnal megragadta új tulajdonosai fantáziáját… És vendéglátóinkhoz hasonlóan a lakberendező is ráérzett erre, no meg persze megrendelői sajátos személyiségére, elvárásaira is. Így láthatunk most, a Müller Mónika Enteriőr szakembereinek kivitelezésében egy – a stúdió vezető tervezőjétől már megszokott, magas szinten művelt, nagyon modern stílustól eltérő – egyedi és korszerű, ám mégis klasszikus hangulatú, kicsit keleties ízű, marokkói ihletésű otthont… Első körben a különleges adottságú padlástér eredeti hangulatát igyekeztek visszahozni, illetve a lehetőségekhez mérten hangsúlyozni is. Ehhez építészeti-belsőépítészeti beavatkozásokra volt szükség.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Müller Mónika és kolléganője, Téli Judit átformálták az előzőleg apró helyiségekre szabdalt teret. A fölöslegesnek ítélt válaszfalakat lebontották, a szép, régi tetőszerkezet fehérre festett, illetve gipszkartonnal borított gerendáit kibontották, letisztították. Így látványukban és funkcionalitásukban is jobban ki lehet használni a tetőtéri pozitív adottságokat, a viszonylag nagy belmagasságot, a frontosított falakat. Érvényre jut – és napszaktól függően különös játékokat játszik – a lakás közepén elhelyezkedő világítóudvarból áradó, természetes fény, mely üvegtégla betéteken át jut a belső térbe. Ezekre a hosszú, keskeny világítóablakokra rímelnek az újonnan vágatott, padlóig levitt ablakok is a vizes helyiségekben. Konyhába, fürdőszobába és mellékhelyiségbe ezek engednek be elegendő természetes fényt. Ráadásul mutatósak is, hisz szépen megmunkált, kovácsoltvas rácsot kaptak kívülről, mely igazán illik a műemléki környezetbe.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Mivel pedig a lakóhelyiségek eredeti ablakai a padlószint fölött viszonylag magasan helyezkedtek el, eléjük hangulatos, és ráadásul igen jól kihasználható dobogókat építettek, melyek lehetővé teszik a kényelmes kilátást, és izgalmasan tagolják is a belső teret. A már meglévő kandalló is visszanyerte eredeti hátterének hangulatát. Jóllehet körülötte a téglafalat az előző tulajdonos levakoltatta, lemeszeltette, és ezt már letisztítani nem lehetett, a lakberendezők tanácsára szép, vörös dísztégla burkolat használatával helyreállították a valamikori látványt. A nyílt tűzterű kandalló kovácsoltvas szikrafogót, dobozszerűen beépített kürtője pedig rendhagyó módon selyemtapéta burkolatot kapott.
Az alaprajz különleges – a lakás gyűrűként helyezkedik el a világítóudvar körül –, míg elrendezése, beosztása klasszikusnak mondható. Ám mégis tökéletesen megfelel az egyedi igényeknek, a művész házaspár sajátos életformájának.