Filmzene

Pannonhegyi Katalin | 2005. Október 10.
Ha a megrendelõnek nincsenek különösebb elképzelései leendõ otthonát tekintve, a szakember az illetõ személyiségébõl indulhat ki, s a lakás tulajdonosának kedvenc idõtöltését, hobbiját veszi alapul.







Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Így tett Darabos Anita is, amikor baráti körének egyik tagja megkérte, segítsen befejezni új lakása berendezését. Belvárosi, régi bérház klasszikus polgári lakásának felújításába kezdett az egyedülálló, jogi pályán dolgozó fiatalember. Eleinte bízott abban, hogy egyedül is megbirkózik a feladattal, ám berendezkedés közben rájött, nem tud a jellegtelen lakásból igazi, személyre szabott otthont teremteni anélkül, hogy komolyabb költségekbe verné magát. Ekkor érkezett meg – baráti ajánlásra – Darabos Anita üvegtervező iparművész és lakberendező a mentőangyal szerepében, aki élénk fantáziájával, kreativitásával úgy érezte, igazán neki való feladatot kapott. Kiindulási pontja a házigazda filmek és zene iránti rajongása volt.
A tervező látvány szempontjából két részre osztotta a lakást: a nappali zónát – előszobát, nappalit, étkezőt – a színes filmek, míg a hálót, a fürdőt és a konyhát a fekete-fehér filmek kategóriájába sorolta. A színes oldalon azt kellett kitalálni, hogyan lehet a sok fehér és semleges felület ellenére tarkává, akár díszletszerűvé tenni az enteriőrt. Kapóra jött a házigazda zsákmánya, egy nagyon színes és dekoratív figurákkal teli óriásplakát. Ezt darabokra vágták, s az így is gigantikus méretű női alakok a nappali legfontosabb látványelemei lettek. Nemcsak a képi világ, de a színhatások szempontjából is meghatározónak bizonyult ez a dekoráció, hiszen a lakberendező ennek banánzöldjét, pirosát, sárgáját, liláját használta fel a bútorok tervezése közben is.


 








Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!


Adott volt négy fából készült, fehér szék, ezek mindegyikét más-más színre festették. A hozzájuk tervezett, egyedileg gyártott étkezőasztalnak pedig már az összeállítása is díszletszerű. A baráti összejöveteleknek ugyanis fénypontja az, amikor a falról leakasztott színes, „modern képeket” – vagyis az asztal elemeit – néhány mozdulattal egymásba illesztik. A piros, lilásszürke és sötétzöld elemek – asztallap és két láb – használaton kívül a falon absztrakt műalkotásnak tűnnek, és nem foglalják fölöslegesen a teret, a színes székek pedig térbe állítva, a szobában szétszórva teszik izgalmassá a látványt. Mindezt a rikítóra festett posztamensjellegű CD- és DVD-tárolók egészítik ki. Belül üreges, egyik oldaláról nyitott hasábok ezek, melyek polcként működnek. Mivel az aljukra a lakkozott parkettán könynyen csúszó filckorongot ragasztottak, s ha éppen nincs szükség a tartalmukra, akkor arccal a fal felé fordulnak. Tetejükre stílusosan Darabos Anita színes, kecses üvegszobrai kerültek. Az összhatás mintha Mondrian* képeit idézné. Egyedi és meghökkentő.


 








Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!
Jó kontrasztot alkotnak a színes, modern és játékos darabok a nappali régi ülőgarnitúrájával, a stílusok találkozása kellemes változatosságot teremt a lakásban. Ezt érezhetjük a régi fotellel berendezett pihenő- és zenesarokban is, ahol a sárga és piros posztamenseken kívül egy órásdoboz és két gitár kapott helyet. A hangszerek nem díszek csupán, mindkettő állandó használatban van, hiszen gazdájuk „másodállásban” zenél és énekel egy együttesben…
A fiatalember korábban több éven át Angliában dolgozott, és kapcsolatban állt az autóversenyek világával, nem véletlen tehát az sem, hogy az ablakokra szokatlan, háromszögletű, fekete-fehér kockás árnyékolók kerültek, amelyek határozottan a futamokat elindító zászlóra emlékeztetnek. Ezek díszítik a nappali és a hálószoba ablakait is, ami bohókás, de igazán remek átvezetést jelent az utóbbiban uralkodó fekete-fehér világba. A zene ihletésében alakították ki a szoba egyik sarkában a számítógépes dolgozókuckót, melyet régi kottafénymásolatokkal tapétázott paravánnal rejtettek el szem elől…
Exit mobile version