Virágözön

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A mai tizenévesek, amikor egy jó évtized múlva saját otthonukba költöznek, már valószínűleg javarészt korszerűtlennek fogják tartani azt a berendezést, melyet manapság szüleik a trenddiktáló cégek katalógusaiból válogatnak ki.  Később meg ez lesz majd a „retro”… Divatok jönnek, divatok mennek, egy-egy forma- és színvilághoz vissza-visszatérünk, ám van olyan is, ami sohasem avul el. Ami – ha nem is általánosan elterjedt irányzat – biztos, hogy örök divat. Mint az angolos romantika.
Vajon hányan vagyunk, akik néha-néha elábrándozunk azon, hogy egy szép napon hátat fordítunk a rohanó világnak, a zajnak, a közlekedési dugóknak, a betontengernek, és elköltözünk valahová egy erdő mélyén megbújó tisztásra vagy egy folyóparti rétre, esetleg egy aprócska faluba a virágoskert közepébe? Aztán megelégszünk egy kiadós sétával a legközelebbi parkban vagy a muskátlik locsolgatásával a teraszon, és megállapítjuk, jó volt „romantikázni” egy kicsit. Vendéglátónk romantikus alkat. És eltökélt ember. Úgy gondolta, még ha ide is köti munkája a városba, nem mond le arról, hogy nap mint nap átélje ezt az érzést, megteremti hát a virágtengert saját otthonában. Ezen túlmenően azonban elegáns, hagyományőrző, mégis egyedi belső térre vágyott, megnyugtató, békebeli enteriőrökre, valami olyasmire, amivel angliai utazásai során találkozott, a szigetország kellemes szállodáiban. Harmónia és virágözön… Ehhez persze igen jó szín- és arányérzékre, kiváló anyagokra és némi szakemberi segítségre is szükség volt.

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Az új építésű társasházban lévő lakás belső terét még az építkezési munkálatok megkezdése előtt, a tervezés fázisában egy ismerős belsőépítész segítségével a saját igényeire alakíttatta. Átszervezték a teret, ám a ma divatos amerikai konyhás megoldás helyett csupán az étkezőt és nappalit helyezték el egy térben, míg a konyhát – a hagyományőrző családi házak beosztásának mintájára – külön helyiségben alakították ki. Már az előszobába lépve ízelítőt kapunk az angol elegancia és a country-romantika sajátos egyvelegéből, ami az egész lakásra jellemző. Tipikusan angolosak a finom selyem- és bőrtapéták a falon, melyek nagyvonalúságot és igényességet sugallnak, míg az egyedileg készített fabútorok és a kazettás mennyezetek kézi festésű virágmotívumai, valamint a finom, összehangolt árnyalatú, igen bőkezűen használt textíliák mintázata idilli bájt sugároznak.

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A közlekedőből balra nyíló nappalit és étkezőt csupán jelképesen különítették el egymástól úgy, hogy a funkcióváltás azért nyilvánvaló legyen. Utóbbit padlószőnyeggel fedett dobogóra emelték, és három oldalról mosható, padlizsános bordó viniltapétával ölelték körbe. A nappali padlóját azonban sötét, meleg színű laminált parketta, falait pedig – angolos szalonokat idéző – csíkozott tapéta borítja. A kényelmes, kerek asztalos, hagyományos stílusú étkezőgarnitúra darabjait tetőtől talpig felöltöztették elegáns, virágos „ruhába”, a törtfehér tálalót kézzel festett virágmotívumok díszítik, melyek – akárcsak a kazettás mennyezet díszítése – két iparművész, Diószegi Anikó és Vizsralek Nóra munkái.