„Azért gondoskodom én róluk, mert egyébként nincs senki más, aki megtenné” – mondta a BBC brit hírcsatornának Mureen, az egyik helyi halász. Hozzátette, a Kutya-szigeten, ami mindössze néhány kilométerre van a legnépesebb pakisztáni város, Karacsi partjaitól, csak sós víz van, és alig van élelem. „Ha mi nem hoznánk nekik rendszeresen enni és inni, néhány napon belül mind elpusztulnának.”
A BBC videóriportjából kiderül az is, hogy azt, hogyan kerültek az első kutyák a szigetre, senki sem tudja pontosan. Egyesek szerint egykor itt állomásozó tengerészek hagyták őket hátra, míg mások biztosra veszik, hogy Karacsi városvezetése száműzte ezeket a kóbor kutyákat a szigetre, hogy megtisztítsa tőlük a várost.
Karacsiban egyébként komoly gondot jelentenek a gazdátlan, rászoruló kutyák: több százan járjak a város utcáit egy kis élelemben reménykedve, miközben nincs se menhely, se civil szervezet, ami gondoskodna róluk. „Mi gondoskodunk róluk, különben elpusztulnának” – ezt már Muhammad nyilatkozta, aki hozzátette azt is, csak az nem szánja meg a rászoruló, kóbor kutyákat, akiben semmi együttérzés nincs.
„Szeretek ezekről a kutyákról gondoskodni, mert tudom, hogy a jó isten majd megjutalmaz érte. Amíg nekik van mit enniük, addig a családomnak és nekem is van” – zárta a beszélgetést Muneer.
Olvass még többet a kóbor kutyákról az NLCafé oldalán:
- A rendőrségnél kapott állást a kóbor kutya
- Rendőrkutya lett az őrsre tévedt kóbor ebből
- Jóra fordult a kóbor kutya reménytelennek hitt sorsa – szívszorító videó