Egy barátnőm mesélte el a minap, hogy egy barátnőjével beszélgetett egy barátnőjükről – ez úgy kezdődik, mint azok a történetek, amiket nyolcadik személyben mesélünk el, de igazából velünk történtek –, akinek a pasiját megtalálták a Tinderen. Hogy tisztázzuk: a Tinder az a társkereső, amit inkább szexpartner keresésére használnak a legtöbben. Bár nekem van ismerősöm, aki itt talált rá a szerelemre, de ez tulajdonképpen most nem is lényeges.
A barátnő pasiját ráadásul negyedjére találták meg ezen a társkeresőn.
Azaz nem véletlen botlás, amit ki lehet magyarázni azzal, hogy a “haverom regisztrált a Tinderre, azt sem tudom eszik-e vagy isszák” vagy hogy “csak azért regisztráltam, mert Géza túl szégyellős, neki nézegetem a nőket”. Olyan kifogást sem mondhatna számonkérés esetén, hogy “az nem is én vagyok, hanem a gonosz ikertestvérem”, mert egyke szegény. Eddig csak egy sima megcsalós sztori lenne, csakhogy a nő tud róla, mert már az első alkalommal szóltak neki, hogy a pasija bőszen kergeti a lányokat a Tinderen.
De valahogy, valamiért mindig az a vége, hogy pasi kidumálja magát, úgyhogy már mindenki letett róla, hogy megmentsék tőle a lányt. Miért csinálja továbbra is a pasi azt, amit csinál? Miért tartja meg a nőjét, ha ennyire más szoknyákra vágyik? És miért nem tesz semmit a nő? Valószínűleg azért folytatja a pasi, mert nincs következménye annak, amit csinál. Pont úgy, mint a kiskutyák.
Ha nem nyomod bele az orrát, oda fog pisilni és kakilni a szőnyegre. Meg az ágyadba. A pasi esetében a saját ágyába. A nő pedig tűri a pisiszagot.
Vagy ahhoz is lehetne hasonlítani, hogy egy ilyen párkapcsolat olyan, mint a gyereknevelés, csak ebben az esetben a gyerek a saját pasid, akinek ha nem ordítod le a fejét, amikor rosszat csinál, akkor újra megteszi. Igen, a gyerekkel is kell ordítani néha, amikor például ki akar szaladni az útra vagy épp arra készül, hogy játsszon a konyhából lenyúlt nagy késsel. Ha nem akarod, hogy elüsse az autó vagy hogy véletlenül felvágja az ereit, akkor ordítasz. Később is, amikor már kamasz, muszáj, hogy hangot adj a nemtetszésednek, akár üvöltve, amikor rád vágja az ajtót vagy úgy beszél veled, mintha az ő seggéből sütne a nap.
Úgy tűnik ez a pasi olyan, mint egy gyerekbe oltott kölyökkutya. Ha nincs következmény, akkor nem változtat. Annyiban talán más, hogy ennek a pasinak nincs lelkiismerete. Nincs benne empátia, ami pedig a kutyákban és a gyerekekben zsigerből megvan. Lehet, hogy benne is volt, amikor még kicsi volt és cuki, csak útközben valahol kiveszett belőle. Talán megdobálta az élet sárral, nem tudom. De tény, hogy a gyerekek és a kutyák, amikor azt érzik, hogy a tetteikkel bántják az anyukájukat, akkor azért azt felfogják. És mivel szeretik, ezért próbálnak jó útra térni és nem okozni feleslegesen fájdalmat. Csak az lehet, hogy ez a pasi nem szereti a nőjét. De akkor meg minek van vele? Vissza is ugrottunk az eredeti kérdéshez.
Anyuci kell neki, nem barátnő. Az kell, hogy kitöröljék a kis fenekét. Hogy valaki doromboljon neki, amikor hazaér, és sajnálgassa, amikor náthás.
Egy ilyen pasi nem férfi, hanem nemes egyszerűséggel érzelmi sérült, akit biztos nem ölelgetett az anyukája kicsiként eleget, vagy épp ellenkezőleg, megfojtotta a szeretetével. Biztos ő az a pasi, akinek még a mai napig az anyja vágja a lábkörmét és mindennap fel kell hívnia, hogy beszámoljon, mi történt vele aznap. Gyász.
Az ilyen férfiak soha nem lesznek egyenrangú társak, mert nem is társként vannak jelen a kapcsolatban. Nekik nem nő kell, hanem anya és egy állandó lyuk. Ők azok, akiket tipikusan meg kell menteni folyton, akikből csak úgy árad a panasz és még az is rossz, ami tegnap jó volt. A hideg kiráz a gondolatra, hogy egy ilyen pasi hány nőt levadászik magának áldozatul.
Mert egy ilyen játszmához bizony ketten kellenek.
Kell a férfi, aki áldozatot és gyereket játszik, miközben Tinderezik, és azzal bizonyítja saját maga felé a nem létező férfiasságát, hogy félredug számtalan nővel. Kell a nő, aki meg azt hiszi, ő lesz a megmentő és anyaszerepbe helyezkedik, de közben ő is áldozat, hiszen tud róla, hogy megcsalják. Csodálatos színjáték az egész. A nő nem lép ki a kapcsolatból, mert szüksége van a férfire ahhoz, hogy magának bizonyítson, hogy ő más mint a többi. Ez a “más vagyok, majd én megmutatom” a női nem örök nagy átka. Valahol még Ádámnál és Évánál kezdődhetett és sosem ér véget. A nőnek muszáj azt gondolnia, hogy ő sokkal jobb, mint az elődei és a vetélytársai, másképp miért maradna mellette a férfi. Kérdés persze, hogy ki akar maga mellé társnak egy ilyen megcsalós, férfitestbe bújt kutyagyereket. A rossz hír az, hogy nagyon sokan.
Ennek a barátnőnek a története nem egyedi, hanem nagyjából minden harmadik nővel ez történik, csak nem Tinderrel, hanem mással. Az egyik helyett az alkoholt választja a pasija és attól nyög a kapcsolat, a másik helyett a haverokkal lógást, a harmadiknál meg az anyós áll a két fél közé. Valami mindig belerondít. És mégis kitartanak, mégsem mennek szét, mégis nyúzzák egymást és szenvednek. Azt hiszem, hogy azért teszik ezt magukkal az emberek, mert semmi önbizalmuk nincs.
Mert amikor megtudja a nő, hogy megcsalta a pasija és Tinderezik nyakra-főre, akkor elsőre biztos, hogy az jut eszébe, hogy “Kivágom, mint macskát szarni, rohadjon meg a befőttje.”
Aztán elkezd rágódni: “De akkor mi lesz velem egyedül? Kinek kellek én? Hogyan osztjuk el a tévét, amit együtt vettünk? Mi lesz a közös barátaimmal? Mit fog szólni anyám/apám/barátnőm/volt osztálytársam? Úristen, át kellene akkor állítanom egyedülállóra a státuszomat Facebookon!” Megfelelési kényszer, önbizalomhiány, félelem. Ezért inkább csendben marad, vagy megpróbál szépen szólni a pasinak, hogy ezt ne, mert ez fájdalmas, aki persze erre nem fog semmit lépni, hiszen nem nyomta bele senki úgy rendesen az orrát a pisijébe. A nőnek pedig egyre kevesebb az önbizalma, mert a félelemből hozott döntések mindig azzal járnak, hogy az a kevés önbizalom is elfogy, ami még maradt. Ördögi kör.
Egyetlen lehetőség van ilyenkor, ami segít, és amit én tanácsolnék ennek a barátnőnek: érezd át az érzéseidet és ha kell üvölts, ha kell, rakd ki az utcára, ha úgy érzed helyesnek, akkor vágj a földhöz egy tányért és ne hagyd, hogy felmossák veled a padlót. Nem ér annyit az egész. Nincs az a nagy szerelem, aminek a kedvéért le kellene menni kutyába. Mert az akkor már nem is olyan nagy szerelem, igaz? Ha azt érzed, hogy átgázolnak rajtad, hogy folyamatosan ugyanazt műveli veled a másik, amiről tudja, hogy neked az fáj, akkor ott nincs szerelem, szeretet, de még csak nem is kedvel téged igazán. A távoli, aligkedvelem ismerőseimnek sem akarok rosszat, hát még a szerelmemnek.
Ha nem azt érezteti veled, hogy te az ő királynője vagy, akkor nincs semmi dolgotok egymással. Ne pazarold a drága idődet, mert a végén te jössz ki belőle vesztesen, te leszel az, aki úgy érzi, megtiporták, míg a pasi vígan Tinderezik tovább, és minden szakítás másnapján már új nője lesz. Még addig rakd ki szűrét, amíg van benned egy kevés önbecsülés, és inkább tényleg rohadjon meg a befőttje.
Olvass még több Natasa cikket:
- Most akkor elsorvad a méhem, ha nem szexelek?
- Te voltál már szerető? Ha nem, akkor ne ítélkezz!
- Bocs, de nem érdekel, ha zavarlak a nagy testemmel