Ibolya és árvalányhaj
A faluban bárki szívesen útba igazít, merre találjuk az erdőt, amely a helybéliek kedvelt kirándulóhelye, s még az óvodások is tudják, hogy a középkori romtemplom körül óriási mennyiségben nyílnak az ibolyák. Májusban pedig Gyöngyvirág-túra “fedőnéven” indulnak kiránduló zarándoklatok a forrás melletti rétre. (Hogy nyáron tengernyi árvalányhaj hullámzik a homokos dombhátakon, azt kevesebben tudják, mi is csak onnan, hogy többször volt szerencsénk gyönyörködni benne.)
Segítőkész erdészek
Ha kíváncsiságunkat némi szakszerűséggel is szeretnénk ötvözni, legjobb, ha útba ejtjük az erdőszéli fűrészüzemet, ahol az erdészeknek is főhadiszállása van. Egyikük bizonyára hajlandó lesz elmesélni nekünk, hányféle madár trilláját, füttyét halljuk, ha az erdei hangversenyre odafigyelünk, hogy hol bukkanhatunk erdei szamócára – amelynek gyümölcse a kerti eperével keverve állítólag leírhatatlanul pompás ízhatást eredményez. Sőt, azt is megtudhatjuk, az erdészek szerelmesek a hivatásukba, miért ne mondanák el nekünk – mely részeken érdemes lehasalnunk a homokba, hogy megfigyelhessük a tölcséres hangyalesőt, miképpen vadászik vacsorát magának.
Megközelítés
Ha Budapestről indulunk, a Nyugati pályaudvarról utazzunk Monorig, amelynek vasútállomásáról, de központi pályaudvaráról is sűrűn indulnak buszok Vasadon át Csévharasztra. (Amúgy a négyes műúton autózhatunk ugyancsak Monorig, ahol jobb kéz felől tábla jelzi, hol kell bekanyarodnunk Csévharaszt felé.)