Eredet
A taoista szerzetesek ősi hagyományait, a különböző gyakorlatok végzését – a tai-yin vagy taoista légzés – már i.e. 122-ben említik a kínai krónikák. A hagyomány szerint az i.sz. VI. században egy indiai bölcs, Bódhidharma – kínai nevén Ta Mo – érkezett a Shaolin kolostorba. Látva, hogy a szerzetesek milyen silány fizikai állapotban vannak a túl sok meditáció és a csekély mértékű testgyakorlás következtében, bevezette a Lohan gyakorlat 18 formáját.
Történeti áttekintés
A XV. században Chang San-feng szerzetest, a Tai Chi Chuan feltételezett megalapítóját Ying-tsung császár a chen-jen címmel ruházta fel, melynek jelentése: “szellemi ember, aki elérte a Taot, és többé nem uralkodik rajta az, amit lát, hall vagy érez”. Ez is azt mutatja, hogy szoros kapcsolat állt fenn a taoizmus filozófiája és a Tai Chi gyakorlása között. A Ming-dinasztia idején (XIV-XVII. sz.) Wang Yang-ming, egy korabeli filozófus olyan eszmét hirdetett, mely a taoizmis és a csan-buddhizmus keveréke volt, s bizonyos kapcsolatban állt a mozgásrendszerekkel.
Általános jellemzők
A taoista filozófia elemei: a hajlékonyság, a lágyság, a könnyedség, a központ megtartása, a lassúság, az egyensúly, a rugalmasság és a szilárdság érvényre jutnak a Tai Chi mozdulataiban. Ezek fontosak mind az egészségmegőrzésben, mind a harci alkalmazásban. Mindezeknek a természetben megfigyelhető elveknek az érvényesülésére következtethetünk a Tai Chi-formák bizonyos mozdulatainak neveiből. (Például: felhő-kezek; a szél görgeti a lótuszleveleket; ködpamacs a szélben; a hajó árral lökése; a szél söpri a szilvavirágokat.)
Az állatok mozgásának megjelenése
A taoista gondolkodás központi jellemzője a természet megbecsülése és a vele való együttélés, együttműködés és azonosulás. Sok Tai Chi mozgás eredetében ezt láthatjuk visszatükröződni, hisz minden mozdulatának alapja egy-egy természeti történés. (A fehér daru kitárja a szárnyait; a kígyó lecsusszan; a majom támadása; a tigris ölelése; a fehér kígyó kinyújtja a nyelvét; a veréb farkának megragadása; az aranykakas egy lábon áll; a fecske érinti a vizet; a madár az erdőbe száll; az oroszlán megrázza a fejét; a tigris átkarolja a fejét; a vadló átugrik a szakadékon; a fehér majom gyümölcsöt szakít; a sárga méh visszatér a kaptárba.)
Lágy győzelem
Egy legenda szerint Chang San-feng egyszer látott egy párviadalt, mely egy madár és egy kígyó között zajlott, s rájött, hogy hogyan győzhet a lágyság és hajlékonyság a keménység és merevség fölött. Itt kell megemlítenünk a fehér darut (Mandzsúriai daru, Grus Japonensis), amely vörös bóbitájával – és kecses, hajlékony voltával – a taoista alkimisták fontos szimbóluma .
Alkímia, asztrológia, asztronómia
A taoista alkímia és szimbolizmus bizonyos vonásai szintén érvényre jutnak a Tai Chi-ban. A természetben szemlélődés részeként a taoisták tanulmányozták az eget: asztronómiával és asztrológiával foglalkoztak. Kapcsolatukat ezekkel különböző elnevezések jelölik. (Fellépés a hét csillagra, a Hold átölelése, a Göncölszekér legnagyobb csillaga, a Göncölszekér legkisebb csillaga, a meteor követi a Holdat, égi paripa szárnyalása az égen át.)
Jelképrendszer
A taoista gondolkodás nagy ereje a szimbolizmus. A taoista mágikus ábrákat talizmánoknak tartották, melyeknek nagy parancsolóerőt tulajdonítottak a szellemi erők fölött. Megjelenítették az örök változás és a yin-yang erő harmónikus hatásait, a Menny isteni rendjét, a Földet és az emberiséget, az Univerzumnak az öt elemen – földön, vízen, levegőn, tűzön, fémen – keresztül ható működését. Az öt elemet öt szent hegy jelképezte, melyek a taoista fejlődés fokozatai, a zarándoklat központi helyei voltak. Így nem meglepő, hogy a nevek szimbolikája átszűrődött a Tai Chi mozgásformáiba.
Számmisztika
Az összetett jelképrendszernek numerológiai (számtani) része is létezik. Például az ötös szám misztikus jelentés hordozója a taoisták és általában a kínaiak számára. Mindenből öt van, ami titkos jelentéssel rendelkezik: öt elem, öt hegy, öt szín, öt növény, öt erény, öt érzelem, öt irány.