A nõi gyulladásos betegségek

Dr. Sztanyik László | 2001. Június 27.
A petevezetõ-gyulladás diagnózisának felállítása nem mindig könnyû. A kifejezett klinikai tünetek mellett is felmerül egyéb nõgyógyászati és sebészeti betegség lehetõsége. A pontos kórmegállapítás a gyógyulás elsõ lépcsõfoka.

A hasonló betegségek kizárása

A gyakorlat szempontjából legfontosabb elkülöníteni a méhen kívüli terhességtől, a heveny vakbélgyulladástól, bélperforációtól (a bél, általában korábban is meglévő gyulladása miatti átlukadása) és a petefészekciszta megrepedésétől. Ezt részben tapintási lelet alapján, ultrahangos és laboratóriumi leletek alapján, valamint a gondosan felvett kórelőzmény alapján lehet megtenni. Kétséges esetekben hastükrözésre kerülhet sor, mely egyben a kezelés egyik eszköze is lehet.

Kezelési módok

A kezelés egyébként a betegség súlyosságától függően történhet a beteg otthonában, vagy kórházi körülmények között. Mindkét esetben döntő az ágynyugalom és a kombinált, széles spektrumú antibiotikus kezelés. Súlyos esetben infúziók, illetve sebészeti megoldások jönnek szóba. Ekkor mérlegelni kell a beteg esetleges gyermeknemzési terveit is.

Egyik részről meg kell szüntetni (el kell távolítani) a gennyes gócot, másik részről viszont igyekezni kell megőrizni a szaporodáshoz szükséges szerveket. Ez az ellentmondás olykor csak kompromisszumokkal oldható fel. A reménytelenül károsodott és elzáródott gennyes petevezetőket jobb eltávolítani, ugyanis mégha sikerül is leküzdeni a heveny gyulladást, ezek a fertőzött szervek később is gócok maradhatnak. Manapság már petevezetők nélkül is el lehet érni terhességet a szervezeten kívüli megtermékenyítéssel (“lombikbébi”).

Szövődmények

A petevezető-gyulladásnak szövődményeinek súlyossága döntően attól függ, hogy milyen korán ismerjük fel a betegséget és kezdjük el kezelni. Fajtái az alábbiak lehetnek:

Exit mobile version