A hüvelyváladék
A hüvelyváladék két részből áll: sejtes és oldott elemekből. A sejtes elemek döntően a hüvely el nem szarusodó laphámjának legfelső rétegéből származnak, de kisebb mértékben megtalálhatók benne a nyakcsatorna hengerhámsejtjei is. (A sejtes elemekhez tartoznak a hüvelyben mindig kimutatható mikroorganizmusok is.)
A hüvelyváladék oldott komponense elsősorban a hüvelyfalban található kapillárisok falán átjutó váladékból keletkezik, de kialakulásában szerepet játszik a Bartholin-mirigyek (dán anatómusról elnevezett mirigy, mely mindkét oldalon, a nagy szeméremajkak alsó harmadában elhelyezkedő bab nagyságú képlet), a nyakcsatorna, a méh, valamint a petevezetéket bélelő csillószőrös hengerhám váladéka.
A hüvelyflóra
Szervezetünk természetes üregei általában nem csíramentesek, így a hüvely is különböző baktériumtelepeknek nyújthat menedéket. A természetes körülmények között itt élő 9-10 féle mikroorganizmus azonban távolról sem veszélyes, épp ellenkezőleg: védelmet nyújtanak a külvilágból leselkedő kórokozók támadása ellen. Ezek között legfontosabb szerepe az ún. tejsavbaktériumoknak van, melyeket Döderlein-baktériumoknak, vagy más néven Lactobacillusoknak is szoktak nevezni, melyek a hüvely falában található cukrokból tejsavat állítanak elő.
A hüvelyváladékot élettani körülmények között viszonylag szűk határok között mozgó pH-érték jellemzi: 3,8-4,2 (hogy értsük: a 7-es pH-érték számít semlegesnek – az ennél alacsonyabb savas, az ennél magasabb pedig lúgos közeg). A 4,5 feletti pH-érték tehát – a hüvely esetében – már a fertőzés jele lehet. (A sokat emlegetett “bőrsemleges” kifejezés 5 körüli pH-t jelent.) A tejsav gondoskodik a hüvely állandó savas kémhatásáról, mely védőpajzsként óvja a sérülékeny női intim testrészeket: segít megakadályozni, hogy a hüvelyben megtalálható baktériumok vagy bekerülő kórokozók elszaporodjanak. A savköpeny épségének megtartása és regenerációja ezért rendkívül fontos.