Mi történik?
Ha a hüvelyben élő tejsavbaktériumok száma csökken, az egyben az általuk termelt tejsav mennyiségének csökkenéséhez vezet. Így felborul a hüvely természetes kémhatásának ideális szintje (pH 3,8-4,2), az itt uralkodó kémhatás lúgos irányba tolódik el, és gyengül a védekezőrendszer hatékonysága a fertőzésekkel szemben.
Számos olyan tényező létezik, mely felboríthatja a hüvelyflóra természetes egyensúlyát, s így előidézheti a savköpeny károsodását. Ilyen például a menstruáció, a szexuális együttlét, avagy a hiányos vagy nem megfelelő szerekkel (pl. normál lúgos szappanokkal) történő intim higiéné. De hasonló problémát idézhet elő a hormonális fogamzásgátló vagy antibiotikum szedése, és fokozottan ki vannak téve a hüvelyi fertőzések veszélyének a serdülőkorban vagy a változókorban lévő nők, illetve a terhes és szoptatós anyák is.
Változó kor – változó pH
A hüvely pH-ja a nő különböző életciklusai során más-más értéket mutat. A pubertás kor előtt még nem fejlődik ki a hüvely természetes flórája, és a tejsavat termelő Lactobacillusok kis mennyisége miatt viszonylag magasabb pH-érték: 6,5 a jellemző, de tekintettel a szűzhártya sértetlenségére és a hüvely funkcionálisan inaktív voltára, veszély kevéssé áll fenn.
A nemi érés beindulásával az ösztrogén hormonok mennyisége megnövekszik, így a hüvely falában található cukor mennyisége is nő. Ez kiváló táptalaj az egyre több Lactobacillus számára, ami a tejsavszint emelkedéséhez, s így normál (savas) hüvelyi pH kialakulásához vezet. Ez az érték a nemi érettség korában 4-5 között változik.
Terhesség során a pH-érték még kevesebb – 3,8 körül van -, ami nagyobb védettséget jelent ebben az időszakban az esetleges fertőzésekkel szemben, ugyanakkor a terhes nő immunrendszere gyengébb, ezért a védettség nem egyértelmű. Szoptatós mamáknál is gyakran lép fel a probléma, ekkor ugyanis az egyik tüszőhormon hiánya áll fenn, némileg hasonlóan a klimax időszakához. Ilyenkor a petefészek nem érlel tüszőket és az ösztrogénszint minimális. Ez okozza, hogy a hüvelyhám vastagsága, ellenállóképessége, nyáktermelése jelentősen csökkent – így a fertőzésveszély arányosan nő.
A menopauza időszakában a nemi hormonok szintjének, elsősorban az ösztrogén szintjének lecsökkenésével a tejsav termelése is csökkenni fog, ami kb. 6,5-ös pH-t eredményez. Ezzel egy időben a hüvelyhám sorvadásnak indul, de a hüvelybemenet nyitott, és gyakran a nemi élet is tovább folytatódik, ezért a fertőzés lehetősége fokozott.