Akár 70 km/h-val is repeszt a vízen és tiszta szerves anyag, mi az? Meztelen mezítlábas vízisízõ, mi más!? Végre itt a várva várt nyár, a vizek évszaka. Mindenkinek melegen ajánljuk a figyelmébe a barefootot, azt a sportot, aminek ûzõje talán a legközvetlenebb kapcsolatba kerülhet a vízzel.
Magyarországon kb. két éve kezdődött e sport története. Az úttörők itthon Dr. Kemény Dénes és Takács Laci voltak. Azóta már néhányan csatlakoztak hozzájuk, de még így is csak maroknyi a hazai csapat. Versenyek még nem igazán vannak, de akik csinálják, sok időt töltenek együtt, és gyakran edzenek is közösen, így egymástól is tanulnak. Egyelőre nagy a lemaradás a nemzetközi mezőnytől, a legtöbb mezítlábas olasz, ausztrál vagy amerikai – természetesen nekik komoly versenyzőik vannak.
A barefoot szépsége abban rejlik, hogy az ember mindenféle segédeszköz nélkül halad a vízen, csak magára van utalva, és szoros kölcsönhatásban van a folyékony közeggel. Kötélpályán is lehet csinálni, és persze csónak után is. Akik kipróbálták mindkettőt, állítják, hogy a motorcsónakos vontatás jóval érdekesebb. Jobban oda kell figyelni, nagyobb a sebesség, nagyobbak az emberre ható erők, egyszóval az egész sokkal élvezetesebb. Legelőször meg kell tanulni rövid kötéllel, közlekedni, innen már csak kb. 3-4 órát kell gyötrődni, hogy a biztonságos haladást elsajátítsuk. Persze, ne higgye senki, hogy egy nap alatt a tó királya lesz. A trükkök, a leülés, az egy lábon való siklás vagy a háton átfordulás elsajátítása még némi időt vesz igénybe, sőt van egy-két olyan bravúr is, amivel kis országunkban max. ketten-hárman büszkélkedhetnek.
Ilyen például a szaltó, a versenyeken is komoly pontok járnak érte, de nem könnyű a hátrafelé indulás a vízből, hátrafelé haladással folytatva sem. Van olyan indulás is, amikor a síző feje teljesen benne van a vízben és az első másodpercek kívülről elég szörnyűnek látszanak. Ám elkeseredésre nincs ok, kis kitartással a legtöbb trükk azért elsajátítható. (Mindenesetre indulásnak már az is elég, ha nem utáljuk a vizet!) Persze, ez egy valóban extrém sport, nem biztos, hogy mindenkinek ajánlott, mert a nagy sebességnél történő esésekből komoly sérülések is származhatnak. Ezektől véd valamelyest a speciális vízisíruha – ebbe különféle betétek vannak belevarrva az érzékenyebb részeken (mellkas, ágyék, fenék, hát).
A fogantyú is speciális, mert szélesebb, és így a nagyobb sebességnél, nagyobb erőhatásnál jobban beválik. Ha ugrani is akar az elszánt barefoot-er akkor bukósisak is ajánlott. (Itthon ilyenről még nem halottam.) Egyébként vannak ismerőseim, akik talpmasszázs helyett is melegen ajánlják, azt mondják, utánozhatatlan élmény, a masszőrök elbújhatnak a 70km/h sebességű hullámok simogató ujjai mellett. A felcsapódó víz viszont állítólag nem mindig a legkellemesebb élmény, de hát ez a dolog velejárója. Amúgy több ága is van. Létezik a jump, a szlalom és speed és a trükk is. A speednél elképesztő, 200 km/h sebességgel suhannak a versenyzők, a menet végén pedig ernyő segítségével tudnak fékezni és megállni. Szóval a lényeg a víz szeretete, némi bátorság, egy kis lazaság, elszántság, nem csekély kitartás és menni fog.