Gyorsasági ejtõernyõzés

nlc | 2001. Augusztus 10.
Be kell vallanom, hogy tévedtem. A speed skiing kapcsán ugyanis azt írtam, hogy az a leggyorsabb nem technikai sportág, ám ez nem igaz. Világrekordja, a 248 km/órás sebesség a nyomába sem ér a gyorsasági ejtõernyõzésnek, ahol a legjobbak körülbelül ötszázzal zuhannak a Föld felé.

A kezdet 350 km/óra, a legnagyobb sebesség pedig 500 km/óra.

A gyorsasági ejtőernyőzés első ránézésre hihetetlenül egyszerű. A lényege mindössze annyi, hogy az ejtőernyős kiugrik a gépből, felveszi a “fejjel lefelé” testhelyzetet és élvezi a sebesség mámorát. Ám a problémák már a megfelelő pozíció keresésekor jelentkeznek, hiszen mind fizikailag, mind technikailag komoly feladatot jelent ráérezni, és bizonyos ideig fenntartani. Mindenféle kilengés, homorítás és hasonló dolgok jelentős mértékben lassítják a versenyzőt. Ha pedig a nagy zuhanás közepette az illető nagyobb mértékben eltér ettől a függőleges pozíciótól, akkor elég kellemetlen élményben lehet része – a levegő olyan sebességeknél kimondottan kemény tud lenni. . . Az idő előtti nyitás pedig 250 km/órás zuhanás felett szintén kellemetlen következményekkel járhat.

Egy ilyen ugrás a következő négy fázisra bontható:



1. Kiugrás a gépből 4000 m magasan. Ezután minél gyorsabban fejjel lefelé kell kerülni.

2. A függőleges testhelyzet optimalizálása a lehető legnagyobb mértékű gyorsulás érdekében. A cél, hogy az ejtőernyős minimális légellenállás mellett tudjon “siklani”.

3. 1500 méternél a versenyző sisakjába szerelt magasságmérő műszer figyelmeztető hangjelzést ad, mire az illető elkezd fékezni, hogy lelessuljon mintegy 200 km/órás sebességre.

4. Nyitás 1000 és 900 méter között, majd landolás.



A versenyeken az ejtőernyősök sebességét elektronikus magasságmérővel ellenőrzik, ami rögzíti a kiugrási és nyitási magasságot, valamint a szabadesés időtartamát és sebességét. Számítógépre csatlakoztatva a műszer megmutatja az ugrás görbéjét, a csúcssebességet és az átlagsebességet. A sebességre vonatkozó adatokat 2600 és 1600 méter közötti magasságnál számítják ki.

Ez az egy kilométer nagyobb mérési pontosságot eredményez, mintha csak a csúcssebességet figyelné az ember – gondoljatok csak bele: az emberi testet körülvevő légnyomást kell mérni több mint 400 km/órás sebességnél!

A versenyzőknek tilos súlyokat magukhoz venniük az ugráshoz, mint ahogy mindenféle gyorsulás 1200 méteres magasság alatt is az illető ejtőernyős azonnali kizárásához vezet. Biztonság mindenekelőtt. . . Ezzel kapcsolatos az a feltétel is, hogy bár a versenyek nyitottak, mégis minden indulónak legalább 200 ejtőernyős ugrás tapasztalatával kell rendelkeznie. Persze nem csak maguk az ejtőernyősök mulatnak jól a versenyeken, hanem a nézők is, akik kivetítőn követhetik figyelemmel az eseményeket, ráadásul a hang, amit a gyorsasági ejtőernyősök zuhanása előidéz, összetéveszthető egy sugárhajtású repülőgép zajával! Biztosan nem mindennapi élmény. . .

Exit mobile version