Hat tonna só

K.Zs. | 2001. Augusztus 22.
Oltárszerûen felállított sótéglák, rajtuk sóval bevont, mûanyag virágkelyhek, amelyekbõl kristályzsinórok kúsznak szerteszét – ilyen volt elsõ találkozásom a vecsési sóbarlanggal. Hittem is, nem is, hogy néhai Somogyi István festõmûvész világszabadalma jótékony hatással van az egészségünkre.

Hogy a Somadrin légtisztító klímaoldat képes minden légzőszervi betegséggel – asztmával, idült légcsőhuruttal, hörghuruttal – küzdő embert megszabadítani gyötrelmeitől. Sőt, hatásosan gyógyítja az ekcémát, a pikkelysömört, az izületi bántalmakat. Egészséges embernek az immunrendszerét erősíti.

Ezt mind elmondták akkor nekem a sóbarlangban – amelynek reklámja mindmáig csalogatja a gyógyulni vágyókat és az egészségükkel törődőket a 4.-es műút vecsési szakaszán – el is hittem. Mégsem a barlangba mentem gyógyulni később a hörghurutommal, hanem a háziorvoshoz. S holott olcsóbb lett volna a tablettáknál, mégis azokat szedtem inkább. Az ember ilyen: hiába nagyszerű, ami egyszerű – az nem elég jó az ő bonyolult betegségéhez képest.

Pedig, akikkel ott találkoztam, kivétel nélkül a sókúra előnyeiről beszéltek. Az az anyuka legfőképpen, akinek kisfia félelmetes és gyakori kruppján, a gégegörcsön segítettek az itteni látogatások. És az a család is, amelyik a papa ekcémáját gyógyíttatta meg itt, s azóta törzsvendégként, egy emberként visszajár. De hát ők is csak véletlenül értesültek róla, hogy létezik ez a barlang: gyermek– és háziorvosok nem ajánlják, tb nem támogatja, plakát még egy sem maradt a helyén orvosi rendelő közelében.

Hogy hiszünk-e ebben a minden egyes gyógyultnak csodát jelentő kúrában, egyszerű eldönteni: próbáljuk ki. Telepedjünk le hattonnányi só közé egy ilyen barlangban, nyalintsunk egyet a kézfejünkön idővel: jé, hát ez sós, pedig a párolgásnak jelét sem tapasztalni – a hűvös pincében beavatkozás nélkül, észrevétlenül párolog a só. Vagy vigyünk haza leplombált kannában sóoldatot, párologtatni.

Mi történhet? Legfeljebb meggyógyulunk.

Exit mobile version