Az íriszdiagnosztika a szem íriszén látható jeleket és ezek változásait tanulmányozó tudomány. Ezt az egészségellenõrzési módszert általában más alternatív terápiákkal együtt alkalmazzák (homeopátia, fitoterápia).
A szivárványhártya pontosan meghatározott területei a test egyes részeinek felelnek meg, s az ezeken a területeken észlelt változásokból az íriszdiagnoszta megállapítja, hogy a test és a lélek mely részeivel vannak problémák.
A modern íriszdiagnosztika a magyar
Péczely Ignác (1826-1911) felfedezésével kezdődött. Gyermekkorában észrevette, hogy egy törött lábú bagoly íriszében megjelent egy fekete vonal, mely a madár gyógyulásakor egy fekete pont körül fokozatosan fehérré változott. Péczely később, már orvosként is meggyőződhetett arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy jelet a különböző betegek íriszén. 1950-ben az amerikai Bernard Jensen dolgozott ki részletes térképet mindkét szem íriszéről, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartozó szerveket.
Az írisz a tortaszeletekhez hasonlóan a test egyes részeihez vagy funkcióihoz rendelhető szeletekre, és hat, az egyes szervrendszerekhez kötődő körgyűrűre tagolódik. Az első és egyben a legbelső zóna a gyomorhoz, a második a bélrendszerhez, a harmadik a vér- és nyirokkeringéshez, a negyedik a belső és külső elválasztású mirigyekhez, az ötödik az izmokhoz és a csontvázhoz, a hatodik a bőrhöz és a kiválasztáshoz tartozik. A bal oldali írisz a test bal, a jobb oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv mindkét íriszen tükröződik. Feltételezik, hogy a fehér jelek gyulladás hatására jelentkeznek, a feketék pedig az adott szerv hibás működésekor.
Az íriszdiagnosztikát alkalmazó terapeuták általában íriszlámpát használnak, mely felnagyítja és megvilágítja a szemet, vagy teleobjektíves fényképezőgéppel felvételt is készítenek a szivárványhártyáról. Az íriszdiagnoszta a megfigyelt jelek alapján az egyes betegségeknek megfelelő gyógymódot javasol. Az íriszdiagnosztika gyors, teljesen fájdalommentes és lehetőséget nyújt a megelőző kezelésekre, hiszen a betegségek korán, még teljes kifejlődésük előtt felfedezhetőek általa.