Tangó

nlc | 2001. November 05.
A tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektõl és a fõvárostól, Buenos Airestõl. Az eredete igencsak vitatott. Célja a stricik és a prostituáltak közötti szexuális kapcsolat táncos ábrázolása volt.

A tango elnevezés a “tambor” (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszólósa kísért. Uruguayban, Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején, szóló és páros tánc jelentésben is.






A táncos és a zenei befolyás a kubai Habonérából és az argentin Milongából származik. A modernizált tangó (Tango Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedében a La Plata nyugati partján terjedt el. A táncot a bordélyházak látogatói táncolták. Hegedű, fuvola és gitár vagy zongora kísérte, majd 1870 után a Németországból importált bandoneon is, ami egy kromatikus tangóharmonika. A spanyol-argentin mélabúval átitatva a tangó ellentéteiben is megmutatkozik: férfias és nőies, kemény és lágy, agresszív és szentimentális.
Az alsó rétegek növekvő integrációjával a tangó a XX. század kezdetétől Argentínában társastánccá vált.





1907-ben került át a tangó Európába, és mindenekelőtt Párizst bűvölte el. A spanyol-argentin lokálokban tűnt fel először, miután elismert társastánccá vált. Az első tangóversenyt Nizzában tartották. 1912-ben tangóláz tört ki egész Európában: tangóparti, tangótea, tangóverseny, tangódivat. Az első európai tangótáncversenyt Berlinben rendezték meg.





Mindemellett egyesek a tangót mint ízléstelen táncot támadták. 1920-21-ben a dél-amerikai tangót az angolok megreformálták. Eleinte még tiltakoztak az egyszerű verzió, a Párizsban és Berlinben táncolt tangó-milonga ellen. 1922-ben azonban egy külön tangókonferenciát rendeztek Londonban, ekkor hangolták hozzá az angol mozgásstílushoz.





A Nagy Konferencián, 1929-ben, a tangót végérvényesen a mai formájában szabványosították, amelyet 1930-tól a németek is átvettek. A szentimentális “Tango argentino”-t, az attól eltérő jellegű angol tangó váltotta fel, amelyet a rándítás-szerű mozdulatok, elsősorban a fejé, a szenvedélyes előrehaladó mozgások, a hirtelen késleltetések és az egyértelmű figuralezárások jellemeztek.

Aki pedig még nem ismerné eléggé, vagy közelebbről szeretné ismerni a tangót, annak ajánljuk Carlos Saura Tangó című alkotását, vagy a már nálunk is nagy számban megtalálható tanfolyamokat.
Exit mobile version