A pletyka teljesen természetes velejárója bármilyen emberi közösségnek. A pletykával kapcsolatot teremtünk, híreket adunk-veszünk, a hiányzó részeket kipótoljuk, színesítjük. Keverhet kisebb-nagyobb bonyodalmat, de amíg nincsen benne ártó szándék, baj sincs. Ám ha van…
„Csak azt éreztem, hogy megfagyott körülöttem a levegő. Napokig futottam a köröket, figyeltem és lehetséges magyarázatokat pörgettem az agyamban. Mígnem megkaptam a szemrehányással elegyített választ: Nem kellett volna kikezdened vele. Felesége és gyerekei vannak. Ez nem volt tisztességes tőled. Innentől kezdve lehetett bármi is az igazság, senkit nem érdekelt. Mint ahogy az sem, hogy kiderítettem kitől és miért indult a rágalom.”
Gyakran használjuk ilyen esetben a szót: rosszindulat. Olyan negatív előjelű, érzelmileg felfokozott állapotra utal, amelyből szinte egyenesen következik valamiféle cselekvés, a rossz érzések talaján. Mert a másik szebb, okosabb, gazdagabb, azaz valamilyen szempontból rivális. Az ilyen történések hátterében nem feltétlenül kell egy konkrét személyiségtípust keresni, aki áskálódik, problémákat generál.
Kétségtelen viszont, hogy szocializációnk folyamán megtanulunk bizonyos viselkedési mintákat. Az olyan családokban például, ahol a gyerek a másikhoz való ragaszkodásának csak úgy adhat hangot, ha a kettősükből kiszoruló felet szidja, ellenségesen viselkedik vele, azaz kirekeszti, felnőtt korában is hajlamosabb lesz ezt a megoldást választani.
A szociálpszichológiában nem ismeretlen a „bűnbakképzés” fogalma. Mit is jelent ez? A csoport – lehet az formális munkahelyi szervezet, vagy informális csoportosulás – a társaság egy tagját rekeszti ki, vélt vagy valós indokok alapján másként kezeli, felelőssé teszi bizonyos történésekért. A csoportkohéziót ugyanis hihetetlenül erősen összetartja a „belső közös ellenségkép”. Az ember, akivel szemben, mi egységesek vagyunk. Akitől különbözünk, és emiatt egymáshoz hasonlóak vagyunk. És mi az, ami ezt a működést teljesen felborítja? A külső közös ellenség. Ez lehet egy nagy vállalati átszervezés, minden olyan fenyegető külső hatás, amitől a csoportnak egységesen kell fellépni.
A munkahelyi „fúrások”, ártó szándékú híresztelések nem azért létezhetnek, mert van valaki, aki kitalálja, és terjeszti őket. Ezek életképessége attól a táptalajtól is függ, ahová szánják őket. Egy olyan csoportkultúrában, ahol a problémák megoldásának módszerei között nem szerepel a nyílt, szemtől- szembe kommunikáció, ott bárki áldozattá válhat.
Tény, hogy egy tisztázó beszélgetés kellemtelen lehet, az is biztos, hogy több esély van arra, hogy érzelmileg érintődjünk. Ezzel együtt lehetőséget adunk magunknak arra, hogy megtudjuk, – vagy éppen elmondjuk – az igazságot. Még akkor is, ha az sokkal kevésbé izgalmas, mint az általunk hallott verzió.