Valamikor az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején egy mutatványos csoport járta az angol bányavárosokat. Tekintve, hogy ekkor még nem mért halálos csapást a televízió nevû vívmány a polgárok agytekervényeire, a csepûrágók eme elõadásai roppant népszerûségnek örvendtek.
Miután kellően felpaprikázódott a hangulat, színpadra lépett egy törékeny asszony és a közönségből erős férfi segítségét kérte egy bemutatóhoz. Tolongtak a jelentkezők, hiszen másuk sem volt, mint szénpor a tüdejükben, izom a trikójukban. A feladat egyszerűnek tűnt, az asszony is fogott egy botot, a kolosszus is, és felkérték Izomtibort, hogy tolja el a nénikét. Kis szabódás után a jámbor bányász kellően feldühödött, és megpróbálta csillecibáló karjainak erejét kihasználni. Az eredmény szánalmas volt. A hölgy meg sem rezzent, míg emberünk körberohanta a teret, esett, kelt minduntalan. Mi a titok? Egyszerű fizika. Az erőnek nem csak nagysága, iránya is van. Tudják ezt régóta szerte a világon, lásd torreádorok, de persze kik mások foglalták volna rendszerbe, mint a szorgalmas japánok.
Ha aikidora gondolunk, mi jut eszünkbe? Steven Seagal áll békésen a közért közepén, nem tudván dönteni két különböző pelenka között, amikor öt-tíz marcona alak tör rá állig fegyverben. Hősünk látszólag meg sem izzad, mozgásából árad az elegancia, mintha latin táncot bámulnánk, az aszfaltbetyárok pedig szerterepülnek törött tagokkal a szélrózsa minden irányába, tönkretéve az egész berendezést az ázsiai tulajdonos nagy bánatára.
Igaz ez? Igen is meg nem is. Igaz ugyan, hogy az aikidot kifejlesztő
Morihei Ueshiba (1883-1969) még nyolcvanas éveiben is képes volt gyakorlatilag korlátlan számú támadó ellen győzni egy ujjal, azért ez egy élet munkájának eredménye, és nem egykönnyen sajátítható el levelezőn egy szemeszter alatt.
Mi is az aikido? Ha szóról szóra nézzük: a harmonikus erő útja. Természetesen ez az erő a bennünk rejlő belső erőt jelenti. A legfontosabb mindenesetre az, hogy az aikido út. Tekinthetjük önvédelmi sportnak, harcművészetnek, azonban valójában életforma, amely harcban, hétköznapi gondolkodásban egyaránt kiválóan alkalmazható. Miért ajánlom nőknek? Mert rámutat arra, hogy gyengébb fizikum is győzedelmeskedhet az erősebb felett, ha elkerülve a frontális összecsapást, tiszta fejjel kihasználja helyzeti előnyét. Az aikido a támadó energiájából építkezik, maga ellen fordítva azt.
Egyes fordítók a Béke művészetének nevezik. Mindenkinek javaslom kipróbálását, bár ismételten figyelmeztetem a kedves olvasót, bármilyen tehetségesen is halad már hetek óta, ne tesztelje magát. A százhúsz kilós bengák legyőzése szó szerint és képletesen is komoly fejtörést okozhat, pláne liftben, vagy egyéb miniatűr zárt helyen. Tanácsként utoljára az aikidot a légzsákhoz hasonlítanám. Megnyugvást okoz a hétköznapokban, de a legjobb, ha sosem próbáljuk ki, működik-e.