Akik már átélték

Imre 25 éves

Gimi után nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, ugyanis nem vettek fel a Műszaki Egyetemre. Gondoltam, hogy nyelvet kéne tanulni, de nem vagyok az a típus, aki egy nyelviskilában képes órákig senyvedni. Arra gondoltam, hogy kimegyek bébiszitternek Angliába. Már el is kezdtem intézni a dolgokat, amikor egy haveromtól hallottam, hogy luxushajóra érdemes menni, mert nagyon jól lehet keresni. Nem volt gyakorlatom a pincérkedésben, de utánanéztem, hogy mit is kell csinálni egy felszolgálónak, s jelentkeztem. Angolul se nagyon tudtam, de elfogadták a jelentkezésemet. A kiutazásomat én fizettem.

Ausztráliába mentem. Nem egy hatalmas luxushajóra, de azért nem volt rossz. Nagy volt a hajó, de elég rövid utakat tett meg. Először nem is pincér lettem, hanem ún. barboy, segédkeztem a bárban. Kőkemény volt a munka, napi 18-20 órát dolgoztunk. Sokszor azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Hullottak ki az emberek folyamatosan, én nyolc hónapig bírtam, aztán hazajöttem. Így is szép summát hoztam haza, de még egyszer nem csinálnám végig. Adtak enni rendesen, de sokat fogytam, hihetetlen volt mind a fizikai, mind pedig a mentális megterhelés. Két éve jöttem haza, vettem egy kis lakást. Megérte, hiszen soha nem lett volna saját lakásom, s a nyelvet is jól megtanultam.






Lívia 24 éves

A gimnázium után felvettek az egyetemre, de nem voltam egy nyelvzseni. Harmadévben rájöttem, hogy soha nem lesz nekem diplomám, mert nyelvvizsga híján sajnos nem adnak. Úgy döntöttem, hogy németet fogok tanulni, de ehhez ki kell mennem Németországba, mert ott sokkal kevesebb idő alatt elsajátíthatom. Egy bébiszetter-közvetítő irodán keresztül intéztem a dolgokat. Busszal utaztam, egy Augsburg melletti kisvárosba, Königsbrunnba. A busznál már várt a család, akik első látásra szimpatikusak voltak. Nem izgultam nagyon, mert tudtam, ha bármi gond van, egy-két napon belül családot cserélhetek.

Egy tízéves és egy hétéves gyerekre kellett vigyáznom, elvinni őket suliba, menni értük, enni adni nekik. Tulajdonképpen nagyon sok dolgom volt, mert a szülők alig voltak otthon, sokat dolgoztak. Sokszor elegem volt az egészből: mostam, főztem. Takarítanom nem kellett, mert szerencsére volt bejárónő. Sokszor fel akartam adni, haza akartam szaladni. Egy dolog tartotta bennem a lelket, az, hogy nyelviskolába jártam.

Az lebegett a szemem előtt végig, hogy csak így lesz diplomám. Kereken egy évre szólt a szerződésem, s ezt az időt egy családnál kibírtam. Azt mondták, hogy ez ritkaság. De én nagyon akartam! Most lett meg a diplomám, megérte az az egy év kihagyás!