A kommunikatív módszer valószínûleg ott kezdõdött, amikor az elsõ Amerikába importált rabszolga azt mondta: "én beszélni kicsi angol". Érthetõ, mit akar mondani, de egy nyelvvizsgabiztosnak valószínûleg égnek állna a haja, ha meghallana egy ilyen frappáns mondatot.
A nyelvtanulási módszerek palettája nagyon színes, minden nyelviskola, nyelvtanár más módszerre esküszik, és nagyon nehéz lenne kiválasztani ezek közül a leghatékonyabbat. Minden diák más, mindenki másra esküszik. Évszázadokon keresztül tanítottak halott nyelveket, mint például az ógörögöt vagy a latint, egyfajta magolásos módszerrel, amikor a diákok szóról szóra bevágták a különböző ragozásokat, nyelvtani szerkezeteket, szavakat, szövegeket és néhány év után könnyedén olvasták a klasszikus szerzők műveit. A módszer működött, hiszen a halott nyelv nem változott, nem voltak benne élő nyelvi fordulatok és nem kellett ezeken a nyelveken kommunikálni. A diákok nem mehettek vissza az ókori Rómába, Athénba, hogy anyanyelvi környezetben sajátítsák el a nyelveket. Ez volt az általánosan elfogadott nyelvtanulási módszer a II. világháború végéig, ami azonban mára már elavultnak számít. Manapság a nyelv elsajátításának alapvető feltétele, hogy az ember ne csak olvassa, hanem hallja, és beszélje is az adott nyelvet.
A XX. szd. elején több iskola is elvetette ezt a tradicionális nyelvtanulási módszert, mivel a hangsúly egyre inkább az élő nyelvek elsajátítására helyeződött. Az 1900-as évek elején dolgozták ki az úgynevezett direkt módszert, melynek nem az volt a lényege, hogy a diák anyanyelvére lefordítva pontosan megértse a szavakat és az azokból felépülő mondatokat, hanem hogy közvetlenül az adott nyelven gondolkozzon. A diák úgy sajátítja el a tanulandó nyelvet, mint a gyermek első éveiben az anyanyelvét. A módszer hibája az, hogy a felnőttek, akiket már „megfertőzött” anyanyelvük, nehezen tudnak elvonatkoztatni a fejükben lévő nyelvtani rendszertől – legyen az tudatos vagy tudattalan -, és nem tudják magukba szívni az új nyelv szisztémáját, ahogy a gyerekek teszik.
Az úgynevezett aktív módszer abban különbözik a direkt módszertől, hogy a konzervatív nyelvtanulási metódus elemeit párhuzamosan használja a beszédközpontú nyelvtanulás mellett.
Az elsődleges cél, hogy a diák, ha még hibásan is, de tudjon reagálni a tanár kérdéseire, és emellett a mechanikus nyelvtani feladatokat – melyek rögzítik a nyelv logikai felépítését -, sem hanyagolhatják el.
Egy másik nyelvtanulási forma, a kommunikatív módszer az élethelyzetekre összpontosít. Arra épít, hogy például egy turista adott, tipikus élethelyzetekben meg tudja magát értetni az általa bizonyos szinten elsajátított nyelven. A nyelv szókincsét, élőnyelvi fordulatait tematikusan rendezi, és a diákok ezeket az adott blokkokat tanulják meg, és így biztos, hogy tud kérni, ha mást nem, egy pohár vizet, ha szomjas.