Mostanában ismét elég sokat lehet hallani errõl a kérdésrõl a jászladányi eset kapcsán. Ott egy alapítványi iskola engedélyezése körüli huzavona váltott ki országos botrányt. Ugyanis mintha nem lenne egyértelmû – ki járhat ebbe az intézménybe?
Sajnos nálunk eléggé élő probléma a „hátrányos helyzetű” gyerekek rosszabb iskolai helyzete. És nem is kell szociálisan hátrányos helyzetűnek lenni ahhoz, hogy gond legyen. Elég ha a gyerek kicsit lassabb kortársainál, esetleg kicsit gyorsabb. Más érdeklődésű, álmodozó vagy túl élénk. Ez mind komoly gondot okozhat.
A magyar iskolarendszer ugyanis közismerten az ismeretközlésre épül. És bár vannak új próbálkozások, még mindig nem a később használható képességek fejlesztésén van a hangsúly.
Az Európai Unió oktatási rendszere nagyon fontosnak tartja az esélyegyenlőség biztosítását, és a társadalmi felemelkedés lehetőségének megadását minden diák számára, akárhonnan is jött. Nem túl jó, hogy nálunk kifejezetten magas a lemorzsolódások száma. Aki pedig kiesik, nem sok eséllyel kerül vissza.
Ez viszont nem csak nálunk probléma. Szinte egész Európa küzd azzal, hogy a megtanultak nem biztos, hogy hasznosak az életben, és hogy nagyon sok diák marad ki az oktatásból. Ki ezért, ki azért. Ez tehát közös megoldandó gond lesz majd!
