Az emésztõrendszert egy szimfonikus zenekarhoz hasonlíthatjuk. A zavartalan mûködés, az összhang feltétele, hogy térben és idõben rendezett legyen, tehát az ételnek adott helyen és a megfelelõ idõben kell összekeverednie bizonyos emésztõnedvekkel. Ezek egyike az epe.
Hazánkban évi tizennyolcezer epeműtétet végeznek, többségét ma már laparoszkóppal, ami kíméletesebb, mint a nyitott hasi műtét – magyarázza dr. Bálint András, a Semmelweis Egyetem III. Sebészeti Klinikájának docense. – Kevésbé viseli meg a beteget, és hamarabb felépül a beavatkozás után. Amikor kidolgozták az ultrahanggal irányított kőzúzás technikáját a vesekő kezelésére, epekővel is történtek hasonló próbálkozások, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Gyógyszeres kőoldással kombinálva is nagy a szövődmények veszélye, és hosszadalmas, mivel legalább egy éves gyógyszerszedésre kényszerül a beteg.
Laparoszkópiával viszont mintegy 20 perc alatt megoldható ez a probléma. Mivel a kőtermelődés a epehólyag betegsége, ezért a műtét során az egész epehólyagot el kell távolítani. De mielőtt az epehólyagot kivennénk, mérlegelni kell, hogy a kockázat arányban áll-e a várható eredménnyel. Ha a műtét kockázata a kísérőbetegségek miatt nagy, és a panasz megoldható epehajtó, görcsoldó, emésztést javító gyógyszerekkel és diétával, akkor nem szükséges elvégezni a műtétet.
(Az epekövességről, az epehólyag megbetegedéseiről és azok megelőzésséről bővebben olvashatnak a Családi Lap márciusi számában.)
