Mint az élet más területeire, úgy a sportra is érvényes sajnos a "Három R" törvénye. Rossz helyen, rossz idõben, rosszul cselekedni.
Mivel gyermekkoromban gondos szüleim nyomatékosan felhívták a figyelmemet, hogy ne keveredjek disznók közé, mert megesznek a korpákok, igyekszem elkerülni a grízesebb szituációkat. Nem rakom ki a kocsimra a „Lila az Isten” matricát, tekintve, hogy Ferencvárosban lakom, és a közelmúlt eseményeit eszembe vésve fradi mezben nem kerekezem át Újpesten. Konfliktuskerülő magatartásomnak köszönhetem, hogy egy ideje nem járok focimeccsekre. Bíró pedig sosem akartam lenni, bár több dobóatlétát képezhettem volna ki a lelátókon, akik talán a petárdákon, sörösüvegeken, füstbombákon megedződve pár év múlva olimpiai aranyakat szerezhettek volna kicsiny hazánk nagy büszkeségére. Persze könnyen lehet, hogy még a gerelyhajítást is a tribünről gyakorolták volna.
Jóllehet a hétköznapi életben ezzel a magatartással el lehet kerülni, hogy lesérüljünk (pl.: leszokunk a dudálásról, figyelembe véve a tényt, hogy több baseball ütő lapul a csomagtartókban, mint labda, vagy kesztyű); mit tegyünk, ha a sportot nem csak nézni akarjuk, hanem űzni is, és egészségünk legnagyobb ellenfelei mi magunk vagyunk.
Az egyik megoldás, hogy amikor mozogni támad kedvünk, leülünk és megvárjuk, míg lassan tovalibben a felelőtlen hangulat. Amennyiben makacs a sportszomj, el kell gondolkodnunk, hogy megéri-e a pillanatnyi öröm a sokéves ortopédiai kezelést. Ugyanis, amennyiben vesszük a fáradságot, hogy felkészüljünk a sportra, minimálisra csökkenthető a sérülések kockázata.
Az alapelv mindig a fokozatosság és a mértékletesség elve kell, hogy legyen. A felkészülés már akkor kell, hogy elkezdődjön, amikor megvásároljuk a megfelelő felszerelést (cipő, ruha, stb.). Talán sokan kiábrándulnak, de el kell árulnom, hogy a megfelelő felszerelést nem mindig a legdivatosabb kereskedésben árulja a legbarnább macsó srác, vagy a szilikonos bombázó. Néha a külcsínynél többet ér, ha a vásárolt holmit arra találták ki, amire használni akarjuk. Gondoljunk csak az utcai jogging kontra terepfutó cipőkre, a bringás mez vs. kosaras trikó helyzetre, az aikido és a lovagló nadrág szembeötlő különbségeire. A praktikum és a divat nem mindig járnak kéz a kézben.
Ami pedig saját szervezetünk felkészítését illeti, aki már járt konditeremben, a Margit-szigeten, kosárpályán, gördeszka parkban, az láthatta, hogy a bemelegítés maximum két-három karkörzés és bokszolós fejbiccentés oldalvást.
Kokó egyszer azt nyilatkozta, hogy egy profi meccse előtt gyakran ötven percig melegített. Tudom, hogy senkinek sincs ideje ilyen mértékű átmozgatásra, sőt gyakran az egész edzésre nem szánunk ennyit, de amikor elblicceljük mind a bemelegítést, mind a nyújtást, gondoljunk arra, hogy hány edzés megspórolt percei teszik ki az SZTK-ban a többórás ücsörgést.
Tekintve, hogy papolásomat körmönfont betű-talánnyal kezdtem, úgy illik, hogy azzal is fejezzem be, íme: A megoldás a 3R-re a 2K. Koncentráció és Kondíció. Hadd pihenjenek a baleseti sebészeten!