Ha az agy és a vesék megfelelően működnek, a szervezet a folyadék bevitelének jelentős változásaival is sikeresen megbirkózik. A testben lévő víz mennyisége szorosan kapcsolódik az elektrolitok, azaz a vízben oldott sók szintjéhez. Amennyiben a vérben sok a nátrium, a szervezet folyadékot tart vissza, hogy csökkentse koncentrációját. Ilyenkor kevesebb vizelet termelődik, és szomjasak leszünk. Ha a nátrium szintje túl alacsony, a vesék több vizet választanak ki, hogy az egyensúly helyreálljon.
Kiszáradásról, más szóval dehidrációról, vagyis a szervezet folyadékhiányáról akkor beszélhetünk, ha kevesebb folyadékot viszünk be a szervezetbe, mint amennyit elveszítünk. Bizonyos betegségek, mint a diabétesz, azaz a cukorbetegség, vagy az Addison kór hajlamossá tehetnek a kiszáradásra. Leggyakrabban mégis a túlzott izzadás, hasmenés, hányás vezet dehidrációhoz, ami gyakran társul elektrolitok, elsősorban nátrium és kálium elvesztéséhez. Ha az elektrolitok szintje csökken, a víz nem tud olyan könnyen a „tartályból” a véráramba jutni, ezért a vérnyomás eshet. Ilyenkor szédülés, ájulásérzet jelzi a bajt. Súlyos kiszáradáskor a vérnyomás vészesen alacsonnyá válik, eszméletvesztés lép fel, s károsodik számos belső szerv, a vese, a máj, az agy. Ezekben az esetekben hívjunk orvost, mert a vészhelyzet elhárítása után a kiszáradás okát tisztázni, szükség szerint kezelni kell.
(Cikkünkből kiderül, szervezetünk hogyan tartja fenn a folyadékegyensúlyt, olvasóink megismerkedhetnek a különböző gyógyhatású vizekkel, az ivókúra fajtáival.)