Szoktad figyelgetni a gyíkokat, ahogy felfutnak a köveken? A legyet a tükörsima ablaküvegen, ahogy gond nélkül grasszál fel s alá? Elhiszed azt, hogy ki lehet fogni ravasz trükkökkel a gravitáción?
Kapcsolgasd csak a tévét, s ha eleget keresel, valamelyik extrém műsorban biztosan találsz néhány fiatalt, akik a pókokat megszégyenítő magabiztossággal kapaszkodnak a sziklafalakon, keresnek fogásokat a teremben felépített műfalon, vagy kúsznak felfelé egy-egy épület homlokzatán. Luc Besson kultikus hősökké avatta a Yamakasiban őket, akik fittyet hánynak a fizikára, Newtonról sohasem hallottak, és magabiztosabban közlekednek függőlegesen, mint az átlagpolgár a járdán.
Hogyan lesz az ember brancsbeli? Annál talán kissé több kell, hogy az ujjai hegyét bizonyíték-nem-ígérettel keni be. A hőskorban csehszlovák kötelekkel a vállukon biztonsági övekből varrt beülőkkel sok fiatalt láthattunk Budán, amint buszra száll és indul a hegyekbe. A globalizációnak hála, ilyen körmönfont pionír kísérletezésre nincs szükség, hisz elszaporodtak hazánkban azok az üzletek, ahol a könnyű ligeti túrához való bakancstól a Himalája expedíció felszereléséig minden kapható.
A legfontosabb persze, hogy a széles skálán tudjunk dönteni, mire is van szükségünk. Ha mást nem is kapunk ingyen, tanácsot mindenesetre biztosan, és a kezdeteknél ez a legfontosabb. Segít eldönteni, merre keressünk „adventure park”-ot, szakosztályt, sokak által használt biztonságos falakat.
Nem szégyen kérdezni. A legfontosabb emlékezni arra, hogy egy sziklamászó nem sziklamászó. Sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg a bátortalan kezdeti fogásoktól odáig jut az ember, hogy a Mission Impossible III-ban majd őt kérik fel, ugyan lógjon kicsit fél kézen egy sziklafalon. Sosem kell félni profikat kérdezni. Amikor először biztosítottam egy barátomat, a mellettünk elhaladó tapasztalt mászó csak ennyit kérdezett: Ez ugye csak vicc?
Azonnal kivert a víz. Rájöttem, hogy akármilyen nagy vagányság sem pótolja a technikai tudást, a tapasztalatot, a gyakorlást. Bár az ember mindig magasabbra vágyik, gyakorolni fél méteres magasságban is lehet. A nehézség ugyanaz, a különbség csak akkor érzékelhető, ha leesik az ember.
Mi a jó a mászásban? Abban, hogy az ember a végsőkig erőlteti izmait, nyújtja ízületeit karistolja magát a köveken? Én ugyan meg nem tudom mondani, de ha egyszer megérzed a tavasz illatát a köveken, a kellemes fáradtságot, miután egy fal tetejére felhúztad magad, megérted, mi vonzza a mászás szerelmeseit mindig újabb falakra, mindig magasabbra. És ha ez neked csak ígéret, irány a szabadba, ott a bizonyíték.