A sör nagykövete – Németh Kristóffal beszélgettünk

A jó sörrel ellentétben te nem haboztál, amikor felkértek a megtisztelő sörnagykövet címre. Milyen kötelezettségekkel jár ez tisztség?

A sörnagykövet feladata a kulturált sörfogyasztás népszerűsítése. Egyrészről különböző kulturális rendezvényeken veszek részt, interjúkat adok, találkozom a sörgyári dolgozókkal. Másrészről nem titkolt célom, hogy – a sörnagyköveti tisztségen keresztül – elősegítsem a kultúra támogatását. Véleményem szerint egy ismert és népszerű embernek kutyakötelessége, hogy minden lehetőséget megragadjon, amely elősegíti a kultúra anyagi megbecsülését és forrásainak előteremtését. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a tisztségemhez kapcsolódó tevékenységem nem társít engem semmiféle márkához. Én nem reklámember vagyok, hanem a sörfogyasztás kultúráját népszerűsítem. Ezt támasztja alá, hogy a megbízóm is – a Magyar Sörgyártók Szövetsége – olyan szervezet, amely mind az öt nagy sörgyár érdekeit egyformán képviseli.

Miért pont rád esett a választás?

Sörgyári dolgozók szavazása alapján kért fel a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke, Tömör László. Nagyon hamar kiderült, hogy egy nyelvet beszélünk. Nemcsak ugyanolyan szenvedélyesen rajongunk a sörért, hanem hasonlóan gondolkodunk például a kulturált sörfogyasztás szerepéről is.

Mikor ittál először sört?

Nálam ez családi hagyomány. Először gyerekként kóstolgattam édesapám sörét. Valószínűleg csak a sörhabot. Meg kell mondanom, hogy nem nagyon ízlett. Meggyőződésem volt, hogy a felnőttek hülyék, amiért képesek ilyen keserű lét kortyolgatni. Második találkozásom a sörrel a Fregatt nevű sörözőben történt, gimnazista koromban. Oda kezdtünk járni a barátaimmal, ami nagyon jó bulinak tűnt. Akkor fedeztük fel, hogy a sörözés kifejezetten társasági sport. Nemcsak az ivászatról szól, hanem az együttlétről, a nagy beszélgetésekről, a hangulatról. Édesapámmal egyébként mind a mai napig rendszeresen sörözünk egy bizonyos sörözőben.

Természetesen. Néhány évvel ezelőtt vendégszerepelni voltunk a társulattal Pilsenben. Schiller Haramiák című darabját adtuk elő Stohl Bucival, László Zsoltival és Alföldi Robival. Előadás után pedig egyenesen a sörfőzdébe hajtattunk, igazi pilsenit inni. Mit mondjak? A tojáshab nem tud olyan kemény lenni, mint ezeken a sörökön a hab. Felejthetetlen élmény volt. Aztán nemrég voltam Törökországban vakációzni, egy kisebb motorozgatással egybekötve, ahol kiváló török söröket ittam. Mivel kalandor típus vagyok a sörökben is, szeretem kipróbálni az új ízeket.

Tetszik neked, ha egy lány sörözik?

Nekem nagyon tetszik, és vagány dolognak tartom. Kedvesem, Zsófi is szereti a sört, de ez mondjuk nem csoda, hiszen komoly vitorlázó családból származik, és ezekben a berkekben nagy hagyománya van a sörözésnek. Nem is beszélve rólam, aki szintén nagy rajongója vagyok ennek az italnak. Ezzel kapcsolatban elmesélnék egy – talán mások számára is érdekes – történetet. Nem olyan régen Zsófi Dániába ment üzleti útra, én vittem ki kocsival Bécsbe, mert onnan ment a gépe. Bécsben beültünk egy sörözőbe, ahol német turistákkal találkoztunk. Körülbelül egyszerre hozták ki a sörünket, és amíg ők nagyhangon koccintottak a korsókkal, mi csak biccentettünk egymásnak. Ebből természetesen rögtön észrevették, hogy magyarok vagyunk. Ezt csak azért mondom el, mert nekünk jólesett külföldön magyarként ragaszkodni a hagyományainkhoz, ami adott esetben a sörfogyasztási kultúránkban is megmutatkozik.

Ínyencnek tartod magad a sörözésben?

Teljesen átlagos söröző vagyok. Szeretem a sört, és igyekszem megtudni pár hasznos dolgot a kedvenc italomról. Tudod, a sörkultúrának óriási történelme van. Nemcsak a gyártási technológiák kifinomultságáról, a különböző csapolási technikákról lehetne beszélni, hanem a szervírozás mikéntjéről is. Erre persze lehet azt mondani, hogy majomkodás, ha például az ember henceg a belga csapolástechnikai ismereteivel, de például a szervírozást nagyon fontos dolognak tartom. Már említettem a török sörrel kapcsolatos élményeimet. Például ott láttam először, hogy a röviditaloknál megszokott technikát alkalmazzák a szervírozásnál. Vagyis előre lefagyasztott poharakba csapolnak, ami azért jó, mert egyáltalán nem melegszik fel a sör. Az italnak ugyanolyan az élvezeti értéke az első perctől az utolsóig. Azon az állásponton vagyok, hogy ne igyunk langyos sört!

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a pörgős életformád mellett a magánéleted jelenleg csak másodlagos lehet. Most mi a helyzet?

Azt vettem észre, hogy nincs vagylagosság, mert nem lehet egy lapon említeni a kettőt. Én egyébként akkor tudok boldog lenni, ha a magánéletemben harmónia van. Rám mindig is igaz volt, hogy ha a szakmai életem nem működött, akkor gond volt a magánéletemmel is, és fordítva. Vannak más típusú emberek is, de én ilyen vagyok. Zsófival három éve vagyunk együtt, és tökéletesen boldogok vagyunk. Persze vele kapcsolatban nem ez az első menet. Még főiskolásként udvaroltam neki, de sajnos elkövetettem azt a hibát, hogy a leggusztustalanabb férfi-módon hagytam ott őt. Részemről ez egy bevallottan csúnya történet volt, de ezt már tisztáztuk. Én hiszek abban – és ez nemcsak a szerelemre igaz, hanem mindenféle emberi kapcsolatra is –, hogy ha értelmes emberek valamiért összevesznek, és ha nem pontot, hanem vesszőt tesznek a kapcsolat végére, akkor egy idő múltán folytatható a kapcsolat. A mi esetünk talán jó példa erre a türelemre.

 
Család, házasság?

Pillanatnyilag nem gondolkodom a családalapításon. Nem mondanám azt, hogy túlontúl fiatalok lennénk még bármifajta döntéshez, de most nem ennek van itt az ideje az életünkben. Még adunk időt egymásnak. Másrészről olyan szakmai terveink vannak, amelyek jelen pillanatban túlmutatnak, vagy még pontosabban, előtte vannak a családon. Amikor én családalapításra szánom el magamat, előtte szeretném magam mellett tudni azokat a garanciákat, amelyek alapján lesz időm a családomra. Nem szeretnék a gyerekemnek magyarázkodni, hogy miért nem én olvasok neki esténként mesét. Most pedig ezt nem tudnám garantálni.

Százszázalékosan tudatos. Én abban hiszek, hogy az ismertséget és a népszerűséget hatékonyan lehet konvertálni a magaskultúrába. Például tisztában kell lenni azzal, hogy egyes televíziós műsorok nem értékközvetítő források, egyszerűen nem ez a funkciójuk. Egyetlenegy céljuk van: szórakoztatni. Ezt százszázalékosan teljesítik is. De nem ez a kultúra színhelye, és ezzel nincs is semmi baj. A kérdés az, hogy emellett az ember meg tudja-e találni azokat a szegmenseit az életének, amelyek továbblendítik a működését. Vagyis van-e az emberben motiváció arra, hogy párhuzamosan értékeket hozzon létre, hogy továbblépjen. Nagyon szerencsétlennek tartom azt az álláspontot, hogy boldogan belefeledkezünk a mindennapokba, és élvezzük a hatalmas népszerűséget. Szerintem kisebbfajta személyiségtorzuláshoz vezethet, ha valaki tévesen kezeli a feléje áradó pozitív visszajelzéseket.

A Budapesti Kamaraszínház társulatának harmadik éve tagja vagy. Milyen színházi szerepekben láthatunk a közeljövőben?

Jelenleg Alan Ayckbourn Időzavar című művében, Harold szerepét, illetve Spiró György Szappanopera című művében a főszerepet játszom. Januárban pedig Arthur Koestler Sötétség délben című darabját adjuk elő, amelyet az a Szántó Erika rendez, aki 12 évesen osztotta rám életem első szerepét. A kollégáimmal életre hívott Gödöllői Nyári Színház keretén belül, Csiszár Imre rendezésében, Moliere Dandin Györgyét adtuk elő, igen nagy sikerrel. Másrészt az Óbudai Nyár rendezvénysorozaton, Vass Zoltán Ivánékkal, a Kertész kutyáját játszottuk, Udvaros Dorottyával és Rátóti Zoltánnal. Mindegyik hatalmas siker volt.

Felvételt nyertél a Színművészeti Egyetem rendezői szakára, ahol jelenleg szünetelteted a tanulmányaidat. Tervezed-e, hogy folytatod az Egyetemet?

Ennek kevés esélyét látom. Elsősorban azért, mert a rendező szaknak sokkal egyedibb szabályozási rendszere van, mint a színészetnek. A rendezők olyan csapatot alkotnak, amelyhez egészen más művészi fok, lelkiállapot, nyitottság kell, mint a színészethez. Ennek ellenére fogom venni a bátorságot, hogy továbbra is diploma nélkül rendezzek.

Mi a véleményed arról, hogy a mai Magyarországon sok színész rendezőként is debütál?

Azt gondolom, hogy ez egy olyan kortünet, amelyet érdemes lenne szakmailag is megvizsgálni. Én – részint védve saját szakmámat, részint felvállalva a saját véleményemet –, azt gondolom, hogy kifejezetten rossz a rendezőképzés Magyarországon. Nagyon furcsa mechanizmusok működnek a prominens emberek részéről az utóbbi időben. Nem azt mondom, hogy hatalom- és szakmai féltés van, de valahogy a kirobbanó nagy tehetségek nem úgy kerültek elő, hogy elvégezték az egyetemet. Sokkal inkább azt látom, hogy a semmiből bukkannak fel a meghatározó színházi előadások, nemegyszer színészek által jegyezve. Ez érdekes tendencia. Ha megnézed Alföldi Róbert, Rudolf Péter, Eszenyi Enikő rendezéseit, azt láthatod, hogy ezek egytől egyik kiemelkedő szakmai színvonalat képviselő előadások, pedig ők egyáltalán nem végezték el a rendező szakot.

Annak idején sok támadás ért – főleg politikai vonalon –, hogy megpályáztad és elnyerted a Gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatói székét. Úgy vettem észre, hogy a politikai felhangú vitába nem nagyon mentél bele.

Jól látod. A politikai játszmákba soha nem szabad belemenni, mert akkor benne ragad az ember. Másrészt az alaptalan támadások mindig megalázóak és értelmetlenek. Ez olyan dolog volt, mint amikor engem – elnézést a kifejezésért – buziztak. Nagyon sok, és nagyon konkrét történeteket hallottam, amelyek természetesen minden alapot nélkülöztek. De hogyha én komolyan reagáltam volna ezekre a felvetésekre, akkor a mai napig rám vetülne ezeknek a támadásoknak az árnyéka. Közlöm mindenkivel: nem kísért. Nagyon jól megvagyok Zsófival, és kész. Visszatérve Gödöllőre: ha objektív akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy nekem kutyakötelességem elfogadni azokat a kritikákat, amelyek mint színházigazgatót érnek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egyedül a munkám eredménye fog igazolni engem.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy „az, hogy a művelődési ház igazgatója lettem, azért is fontos, mert mindennap újat tanulok, belekóstolok a közgazdaságtanba, és még sok mindenbe, ami eddig távol állt tőlem.” Sikerült-e már beletanulni a művelődési ház vezetésébe? Milyenek az eddigi visszajelzések?

Az eddigi visszajelzések alapvetően jók. Egy minisztériumi gazdasági fővizsgálaton és egy, az önkormányzat által felkért külső szakértő cég vizsgálatán vagyunk túl. Mind a kettő példaszerű gazdálkodást állapított meg. És még valami: túl vagyunk az önkormányzati választásokon. Ez azért fontos, mert más összetételű képviselőtestület irányítja a várost, politikailag és személyileg is, de a tavalyi évünk zárszámadását, valamint az idei évünk üzleti tervét százszázalékos szavazati aránnyal fogadta el a megújult képviselőtestület. Azt gondolom, hogy ez egyfajta válasz azoknak, akik kételyeket, kérdéseket fogalmaztak meg velem kapcsolatban. Egyébként jövőre lesz az újabb pályázati kiírás, amely elé nyugodt lelkiismerettel nézek.