Tíz év múltán fel kell ébrednünk, a pályakezdők helyzete sokkal nehezebb lett. Megváltozott a munkaerő iránti kereslet szerkezete, és az ajánlatok is visszafogottabbak. A karrierlift megállt.
Az aranykornak vége
A kilencvenes évek elején leginkább gazdasági szakemberekre volt szükség a piacgazdaság beindításához. Mára irántuk jelentősen lecsökkent a kereslet. Három-négy évvel ezelőtt a gazdasági főiskolát végzett hallgató is jól fizető, viszonylag magas pozíciót találhatott magának – akár első munkahelyén is.
A Közgázon végzetteket 300 ezer forintos kezdőfizetéssel, vállalati autó és ingyenes mobil ajánlatával csábították dolgozni. Néhány év alatt megugrott a Közgáz és a gazdasági főiskolák népszerűsége. Sőt tucatjával indult üzleti szak az állami és a magánegyetemeken, főiskolákon.
Mi a helyzet ma?
Évente több és több, legközelebb már körülbelül 24-25 ezer pályakezdő diplomás szeretne állást találni. Bár a 25 éven aluli fiatalok 26 százaléka munkanélküli, a diplomás pályakezdők lehetőségei ebben a korosztályban a legjobbak. A KSH adatai szerint őket egyre inkább keresik. Ma a diplomás fiatalok négyötödét foglalkoztatják.
Az állásajánlatok mennyisége ugyan nem csökken, de tartalma átalakult. Gazdasági végzettséggel ma nehezebb elhelyezkedni, mint korábban, és természetesen inkább az alacsonyabb pozíciókra keresnek jelentkezőt. Jellemzően inkább asszisztensnek. És ennek megfelelően alacsonyabb a fizetés.
A főiskolát végzettek dolga egyre nehezebb. Előfordul az is, hogy az utóbbiak akár 5-6 hónapig keresnek állást eredmény nélkül. De ma már egy friss diplomás közgázosnak is 1-2 hónapot kell az álláskeresésre fordítania.
A legkeresettebb szakmák: a villamos- és gépészmérnök és természetesen az informatikusok. Nekik ajánlják fel ma a legmagasabb kezdőfizetést, s nekik van lehetőségük a gyors karrierre. Szakemberek szerint még jó néhány évig az informatikusoknak áll a világ, hiszen az EU tagállamaiban is jelentős hiány van belőlük.
A gazdasági szféra megtelt. Szakértők szerint a marketing már évek óta vészesen telített. Ha a friss diplomás nem talál “sales”-es helyet, akkor az induló fizetése bruttó 130 ezernél nemigen lesz több.
Mára az üzleti élet vezetőinek több mint 50 százaléka fiatal, 25-33 év közötti. A pályakezdő akár évtizedekig várhat, mire egyet léphet a ranglétrán.
Amerikában például a középiskola elvégzése után a diákok tudatosan választanak szakmát, nemcsak saját érdeklődési körüket tartják szem előtt, hanem a munkaerőpiaci prognózisokat is. Erre Magyarországon is igen nagy szükség lenne.
Az egyes egyetemekre való jelentkezési arány ma egyáltalán nem áll összhangban a várható munkaerőpiaci kereslettel. A túljelentkezés – a művészeti iskolákat leszámítva – még mindig a közgazdasági és a jogi iskolákra a legnagyobb. Tavaly másfélszer több diák akart informatikus lenni, mint 2 évvel ezelőtt, de a mérnöki szakokat még mindig nem sokan választják. Az egyetemeknek pedig nem áll érdekükben a hallgatói létszám csökkentése, hiszen normatív támogatásban részesülnek.
Szembetűnő, hogy az egyetemisták és a főiskolások nincsenek tisztában a munkaerőpiac helyzetével, azzal, hogy kik kapnak ma könnyen állást, mire érdemes szakosodni. Már az egyetem kiválasztása sem felel meg a munkaerőpiacnak, és az egyetemi szakosodás sem követi azt. Ez a helyzet 2-3 éven belül súlyos feszültségeket okozhat: ezrek maradhatnak állás nélkül a pályakezdők közül.
Úgy tűnik, hogy a szocializmusból jól ismert kapcsolatok és a “csak egy telefon” rendszere, a kapitalizmusba is átmentette magát. Még ha nem is egy saját vállalatot vezető apukára gondolunk, a baráti kapcsolatok, ismerősök nagyon sokat tudnak segíteni a fiatal pályakezdőnek. Sok esetben a cégek a megüresedett pozíciókat meg se hirdetik nyilvánosan, vagy egy munkatárs informális ajánlata alapján alkalmaznak valakit. Ma egyre elterjedtebb gyakorlat a formális ajánlati rendszer, ahol a munkavállalók még pénzt is kapnak, ha olyan embert ajánlanak a megüresedett posztra, aki beválik.