A fény, amibõl élünk

Esperanza | 2003. November 18.
Nem a nevezetes fényevõkrõl lesz itt szó, akik oly könnyen lefogynak, ha addig élnek is. Hanem arról, hogy hogyan éljük túl a nap nélküli telet. Azt a telet, amit tavalyról még el sem felejtettünk, olyan megrázó volt, és már megint közeledik.




Persze még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint az izlandiak vagy más sarkkör közelében élők, hiszen ott valóban vannak egészen sötét napok. Ettől függetlenül mi is megérezzük a téli hónapok fényhiányát.

Hogy miért is? Az alapvető magyarázat az, hogy több hormon termelődését is szabályozza a nyáron oly bőven sugárzó világosság. A sötét hatására melatonint termelünk, ami ólmos fáradtságot okoz, míg a fény „boldogsághormonok” pl. szerotonin, noradrenalin termelődését segíti. Így máris érthető, miért érezzük úgy: valójában mi is medvék vagyunk, akik leginkább a téli álmot választanák! Nálunk egyébként a lakosság kb. 4-6 %-a szenved téli depresszióban.





Nem árt tudni azt sem, hogy a szolárium nem helyettesíti a természetes fényt, mert az a szemen keresztül hat, és nem a bőrön. A legjobb tehát, ha igyekszünk kihasználni a napsütéses órákat, és a szabad levegőn sétálni. De fontos az is, hogy ne üldögéljünk egész nap sötét szobákban, inkább árasszunk el mindent fénnyel. Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat!
Exit mobile version