A nõk társadalmi szerepe évszázadokon keresztül a másoktól való függésrõl szólt. A szó szoros értelmében is függésrõl beszélhettünk, hiszen a nõk többsége a férje egzisztenciális biztonsága nélkül nem tudta volna fenntartani magát.
Érdekesebb mindennek a pszichés vetülete. Amikor függésről beszélünk, sokkal inkább egyfajta erős érzelmi kötésről van szó, arról, hogy csak valakivel kapcsolatban vagyunk képesek megfogalmazni saját magunkat. Így abba a hibába eshetünk, hogy már nem tudjuk megkülönböztetni saját vágyainkat, elképzelésünket a másikétól. Az azt gondolom, azt érzem, azt cselekszem, amit Te” hátterében az egyedüllét szorongása húzódik meg. Egyedül lenni, azaz önmagammá válni a legnagyobb siker, amit bárki, legyen az nő, vagy férfi, elérhet. A különbség csak annyi, hogy a férfiak, illetve nők eltérő nemi szerepük folytán más és más eszközt használnak a siker érdekében.
A nőket gyermekkoruktól kezdve sokkal inkább nevelik az alkalmazkodásra, arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, mint a férfiakat. Ez az alkalmazkodási készség az egészséges kereteken belül tartva alapja lehet egy olyan szociális intelligenciának”, ami a másikra való ráhangolódásra épül. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem kizárólag a nők sajátossága, de az ő eszköztárukban nagyobb súllyal szerepel.
Pontosan az alkalmazkodás miatt a nők sokkal kevésbé mennek bele konfliktusos helyzetekbe, amelyben megjelenik a nyílt összetűzés lehetősége. Innen a kompromisszumos megoldások keresésére való törekvés, a legyen mindenkinek jó” megoldás igénye.
A nők harmonizáló funkciója évszázados, csak éppen a terük más: a család békéjét őrizték nagyanyáink, a mai nők pedig a közéletben fogalmazzák meg a társadalmi béke igényét. A női alkalmazkodás, kompromisszumkészség szélsőséges esetben a siker gátja is lehet. Mélyen van kódolva bennünk az az elképzelés, hogy konfliktusba kerülni azt jelenti: harcolni.
A harc, a háború pedig évszázadok óta a férfiak műfaja. Ennek feloldása a konfliktus fogalmának pontosításában áll. Amennyiben képesek vagyunk látni a konfliktusban rejlő lehetőségeket, amely az ellentétek tisztázását, a problémák nyílttá tételét, és így megoldását jelentheti, új eszközzel gyarapodhat az eszköztárunk.
Amennyiben viszont nem merjük vállalni a konfliktust, illetve az azzal járó érzelmi feszültséget, olyan egyezséget” köthetünk, amiből harc nélkül is vesztesként kerülünk ki.
Sikerünk alapja, hogy meg tudjuk fogalmazni önmagunkat, vágyainkat, céljainkat önmagunknak. Az ebből merített tudás adja kezünkbe mindazokat eszközöket, amellyel nőként illetve férfiként élni tudunk.